Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Hauber Károly: Kilátások a kertből

ez: „Oldalút, középút, rézsút. (Harmadik út? - Bibó; negyedik út? - Mészöly Miklós; magyar út - volna ilyen?) Aztán: utat nyitni, tömi, csinálni, javítani...”

A bizonyítékokat szaporíthatnánk, ám immár aligha lehet kétséges: a szerkesztés és a stílus felől nézvést jellegzetesen dekonstruktivista szövegek Ambrus Lajos esszéi. Maga is többször hangsúlyozza ezt. Ironikusan - s bizony elkél itt a kérdőjel. Ha ugyanis tüzetesebben szemügyre vesszük alkotásait, látnunk kell: nem az egyetemes értékválság, az ún. ontológiai szkepszis húzódik meg írói eljárása mögött, hanem sokkal inkább a világ teljesebb birtokbavételének igénye. A témavilág gazdasága, a részletekben való barokkos tobzódás, a különböző nyelvi rétegek egybejátszása a kimeríthetetlenül gazdag világra való, modemül tartózkodó optimista rácsodálkozásként is fölfogható. A hangsúlyozottan falun, mégpedig Berzsenyi szülőfalujában élő író szellemi kalandjait tárja elénk archaizálón, játékosan, de mindenkor a magyar européer humanista tartásával és alázatával. „Az írástudó az árulást akkor követi el, amikor nem mutat többé a csillagokra” - idézi az egyik esszéjében Babits Mihályt, s nem nehéz tetten érnünk azt a rendkívül tágas és nyitott, ám korántsem parttalan értékrendszert, amely viszonyítási pontként, zsinór- mértékként funkcionál esszéköltészetében.

Ezt jelzi a szövegben elhintett idézetek nagy része, pl. az említett Babits- szállóige, vagy az alábbi Marcus Aurelius-citátum: „Az emberek egymásnak születnek; oktasd őket, vagy viseld el őket.” Ezt bizonyítják megidézett emberalakjai a mestertől, Ilia Mihálytól az egyszerű különcökön át a nagyig, Mednyánszkyig, midőn az ambrusi szövegáramban valamennyien az örvényein úrrá lenni tudó európai ember jelképévé emelkednek. S ezt húzza alá az önmagát Szókalauzzá stilizáló szerzőnek az a szinte kivétel nélkül alkalmazott eljárása, hogy a szellemi kalandozás írásainak végén gondolati összegzésbe torkollik.

Lehet, itt-ott túlságosan is kontrasztos s didaktikus zárlatainak e sajátossága. Az azonban nem tagadható: ekkor is igazságot hordoz, s személyes hitele van. Mint ahogy igazsága s hitele van az egész könyvnek. Mai vagy- vagyokban gondolkodó köz- és irodalmi életünkben ezért is üdítő olvasmány a Szókalauz. Rokonszenvessé teszi az is-is. Az, hogy még önnön sérelmeit is rezignált bölcsességgel, indulatok nélkül tudta szemlélni. így volt képes megláttatni a maguk gazdagságában múlt s jelen értékeit. A kertet, amelynek megművelése ránk vár - senki nem végzi el helyettünk.

(Kortárs Kiadó - Széphalom Könyvműhely, 1996)

784