Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon II.
nem a becsüsöknek, nem a hivalkodóknak kedves, hanem Istennek, csak neki ajánlkozik, csakis az ő mércéje szerint gyarapszik, fénylik, minősül. O, szent gyermekség! Az angyal puha szárnyán szeretnél pihenni, az Isten tenyerének érintésére vágyói, Mestered tanítását követve akarsz magasodni és mélyülni emberi alakzatod arányaiban. Magasodni, hogy angyalként magad is íolszárnyalhass, s mélyülni, hogy e föllelt valóság mozaikját minél tökéletesebben összeállíthasd. Ilyenkor már minden, ami küzdelem, képmutatás, szerep, hazugság - fölösleges teher, fárasztó színjáték, értelmetlen erőlködés. Az ember már csak róla, az általa átélt egyetlen valóságról beszélne szívesen mindenkivel, arról a történésről, mely betölti egész belső valóját, a vonzásról, sugárzásról, szivárványról, mely körülragyogja. S csak bámulna és riadozna, ha merne, hogy még működőképes így ez a sárgolyó, még forog mérgezetten, gyilkosán, elaljasulva a Föld... Fölberregett az öreg vekker. 22 A sekrestyében, a szokott módon, már karingben várta a postás Laci. Tóth atya zöld miseruháját kiakasztotta a szekrény oldalára, a barna, műmárvány borítású komódra kikészítette a stólát, mellette az arany misekehely állt, a tetején patena, lefedve velummal. Kezében egy kis, spárgával átkötött csomagot szorongatott.- Dicsértessék a Jézus Krisztus, plébános úr!- Mindörökké, ámen, fiam. A templomhajóban fólzúgott a Mindenszentek litániája, s beszűrődött a sekrestyébe. Az előimádkozóban Tóth atya fölismerte Piroska hangját, akinek egy-egy keményen fólcsapó mondatát az asszonyok kara buzgó harsogással ismételte meg:- Uram, irgalmazz nekünk!- Uram, irgalmazz nekünk!- Krisztus, kegyelmezz nekünk!- Krisztus, kegyelmezz nekünk!- Atya, kérem, nem vittem el délelőtt. Kiesik nekem a plébánia. Gondoltam, este úgyis találkozunk, ráér akkor is. Levélként érkezett. Nincs feladója - és a csomagot a pap kezébe nyomta.- Uram, irgalmazz nekünk!- Uram, irgalmazz nekünk!- Krisztus, hallgass minket!- Krisztus, hallgass minket! A sárgásbarna csomagra géppel írták rá a címet, a postabélyegző pesti volt, és két nappal korábbi dátumot mutatott. Nyilván valamelyik paptestvére küldte, aki nem akarta fólfedni kilétét. Tóth atya kibogozta a spárgát, leszedte a burkolatot, s egy összehajtott, stencilezett nyomtatvány ötlött a szemébe: „Keressétek Isten országát!” Harmincöt oldal, tizenkét fejezetre osztva, teológiai dolgozat - állapította meg, átpörgetve a lapokat.- Krisztus, halgass meg minket! 741
