Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon II.
talanságot, sokszor nem is kicsit, Bolond Bandi okozott. A szerencsétlen beült a litániára az asszonyok közé, az első padba, és rikoltó hangon átvette az előimádkozó szerepét. Ha jelen volt Simoncsics néni, az egyetlen, akire hallgatott, aki le tudta csillapítani apró suttogásokkal, a homlokát cirógatva, a könyörgés új eró're kapott, és szétáradt a templomban. Bandi ekkor fölkelt, végighaladt a padsor mentén, s az utolsó padra leheveredett. Az ima zúgása hamarosan összevegyült Bandi irtózatos horkolásával, s az asszonyok valósággal kiabálták a szent szövegeket. Abban az esetben, ha Simoncsics néni nem jöhetett el valami miatt, az előimádkozó Piroska vagy Liska mama megpróbálta túlharsogni Bandit, és az asszonyok kórusa nyomban fölzárkózott hozzá, de a szegény bolond nem hagyta magát, bömbölt, hadart érthetetlen nyelven, zokogott kétségbeesetten, és a litániát be kellett fejezni. Az asszonyok mind elvátoztak, körülfogva s kivezetve Bandit a templomból, majd kisvártatva visszatértek a csöndes misére. Tóth atya naplójából Lehet, hogy a szeretet Isten önzése? Soha tiszteletreméltóbb önzést! Nem kíván érte hitvány földi dolgot cserébe, amik az emberek szemében annyira értékesek. Sem pénzt, sem pozíciót, sem érdekegyeztetést. Nem kér mást, csak tisztán önmagunkat, csak önfeledt kitárulkozást feléje és elmerülést őbenne. Belemerülni a szeretetbe, elsüllyedni a véghetetlenben, áttűnni az egyetlen jóságba, de mégis megmaradni magunknak, magunkban, magunkért. A lét teljessége - a lélek teljessége. Pusztán a lét csak üresség, semmit nem jelent, ha lélek nélküli. Vegetáció. A lélek teljessége azt jelenti, hogy létünket áthatva szeretettel, Isten közelségét keressük, mert meg akarjuk találni a lét fölötti léthez vezető utat. De csak akkor juthatunk el az első kilométerig, ha elveszítjük régi, elembertelenedett természetünket, és lemondunk mindarról, amiről azt hisszük, hogy életünk lényegéhez tartozik. Lemondunk a hatalmaskodásról mások fölött, karrierünket nem embertársaink eltiprásával építjük ki, tartózkodunk az anyagi javak bőszült halmozásától, testi és lelki épségünk érdekében nem hajszoljuk a szexuális élvezetet, az alkoholmámort és a hódító téveszméket. Mert a léleknek élni és lélekben élni ilyen célokkal és életrenddel teljesen lehetetlen. Ha képesek vagyunk a lélek szerint élni, ennek legbiztosabb jele az, hogy gyermekivé válunk. Ugyanolyan védtelenek és kiszolgáltatottak leszünk, ugyanolyan csodálkozók és ámulók, ugyanolyan pityergők és kétségbeesettek, mint a gyermekek. Mindaz, amit látunk, lassanként elidegenedik tőlünk, nem a mi világunk többé. Ami világunk túlnő a látottakon, mélyebbre jut a pillanatnyi érzékelésnél. Mint egy rossz képeskönyv lapjai, úgy tárulnak elénk e földi térnek nyomatai, nem a valóság képében s nem az igazság mezében. Megértettük, hogy csupán egyetlen valóság van, de ez nem a külső látványa, nem a változás körforgalma, hanem a belső világunk igénye, a lélek állandóság-vágya, Isten delejes vonzása. Ami kívülre esik - elmúlik, eltűnik, megkeseredik. Ami belül székel - folyton érkezik, fölemel, megédesedik. Ami kívül reked - eltékozolt, elárult, elhamvadó; ami belül marad - elveszíthetetlen, mindig növekvő, egyre gazdagodó. Szépség, mely nem bírja elviselni a rútságot, semmi köze a hamissághoz, ragyogása soha nem kopik. Jó, mely kivonja magát a köznapi szabályok alól, akkor is jó, ha gonosz kíséri, keríti, körüludvarolja. Érték, mely 740