Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon II.

- Hű, de jól néz ki! Nem gondolt férjhezmenésre? - nevetó's, harcsaba- juszú, szikár, ó'szhajú ember. Mariska mérges pillantást vetett feléje.- Van valami hír a fiáról? - pirospozsgás, kontyos menyecske. - Egyszer csak megkörnyékezi az Úristen, aztán jelentkezik. - Mariska ingatta a fejét.- Hazafelé, hazafelé? - jóképű, szőke legény, pelyhedző bajusszal. - Isten áldja, Mariska néni!

A piacról kisétált a nagy forgalmú, járművekkel, megállókkal, várakozó utasokkal zsúfolt Tisza térre. A tetővel fedett árusítóhelyen nem érezte, milyen hó'ség szikkasztja a várost. Mintha levegő' se volna, oly gyorsan nyitjacsukja száját az ember, hogy bepréseljen a tüdejébe valami maradékot. Mariskának gyöngyözött a homloka, szarkalábjai verítékben áztak, puffadt arca és tömzsi orra, úgy tűnt, tovább dagad az izzadságtól. Átbaktatott a zebrákon, a járdaszigeteken, kacsázott a villamossínek s az autóbuszok között, kerülgette a növekvó'-kavargó tömeget. Végre odaért a megállóhoz, fölszólít az 50-es villamosra, lecövekelt a peronon, nézte a nyüzsgő', zsivajgó teret, ahogy bekanyarodott a kocsi az Északi pályaudvar felé.

13

Átfogta Tekla vállát, magához szorította, keze lejjebb és lejjebb csúszott. Simogatta a lány hátát, megpihent a derekán majd leereszkedve, kisebb- nagyobb köröket rajzolt a fenekén, s két ujjával befurakodott az elválasztó hajlatba, finoman mozgatta, köröskörösen dörzsölve a kis vájatot.- Tudod, mit szeretek benned a legjobban? - duruzsolta Karcsi a lány fülébe. - A gyönyörű nagy barna gombszemedet, akár a nagyanyádé, és a fekete tincseidet. De legeslegeslegjobban akkor szeretnélek, ha megnövesztenéd a hajadat.

Tekla megborzongott, fogai össze-összekoccantak, arcát vérvörös pír borította el. Nagyot sóhajtott, megakadva, zokogásszerűen.- Én meg akkor, ha a kezedet szépen visszateszed a vállamra. Túl messzire mész, nem gondolod?

Karesz szót fogadott. A jegenyesor mellett sétáltak egy darabig, aztán visszafordultak, bekanyarodtak a kukoricás sarkánál, fölfelé ballagtak a tábla mentén, a tsz gyümölcsöse felé.- Es a neved! Az is csodálatos. Tudod, hogy igazgyöngyöt jelent? Eló'ször a neved ragadt meg a fejemben. Ki lehet ez?, mondtam magamban, meg kell ismerkednem vele.- A plébános úr szerint görög eredetű név. A jelentése Isten dicsó'sége vagy Isten erejéből híres. Állítólag Szent Pál egyik tanítványát is így hívták.- Engem nem érdekel Szent Pál. Dömötör Tekla, a néprajzos, látod, az érdekel. Hasznos könyvet írt a népi színjátszásról.- Komolyan mondod? Én meg azt hittem, egyedül viselem széles e hazában - aprókat nevetett, kivillantva gyöngysor fogait.- Anyádtól kaptad?- Nem, apám adta. Kinézte valamilyen régi könyvből. Nagyanyi úgy emlékszik, olyan nevet keresett, amelyiknek a születésemhez közel van a nép723