Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szentpéteri József: Az avar népesség továbbélése a 9-10. században

SZENTPÉTERIJÓZSEF

Az avar népesség továbbélése a 9-10. században

Az avarság és a magyarság feltételezett egymás mellett élésének illetve egymásba olvadásának problémaköre már régóta foglalkoztatja a kutatást. Mindig is a vizsgálódások fó' témakörébe tartozott, ezért most csakis az általunk legfontosabbnak tartott állásfoglalásokat ismertetjük az elmúlt negyedszáz évet áttekintve.

Bóna István éppen 25 esztendeje, 1971-ben jelentette meg összefoglalását a magyarországi népvándorláskor-kutatás 1945-1969 közé eső időszakáról. Külön fejezetet szentelt az avar továbbélés problémájának és a 9. század régészetének (Bóna 1971, 324-334.). Munkája felment bennünket a ma már a tudománytörténet körébe tartozó elméletek részletes bemutatása alól, csupán azokra utalunk közülük, amelyek még jelenleg is befolyásolják a kutatás irányait. A régészek egy része már akkor számolt azzal a lehetőséggel, hogy a 8. század végi frank hadjáratok nem irtották ki az avarságot; s ebből következőleg feltételezhető, hogy megérték a magyar honfoglalást. E feltevésekkel szemben azonban általában nyelvészeti ellenérveket, a Kárpát-medence 10-11. századi magyar és/vagy szláv helynévanyagát állították szembe, melyek szerint egyetlen helynév sem utal korábbi etnikum jelenlétére. A két tudományág eredményei azóta sem hozhatók e téren megnyugtatóan összhangba (Szőke Béla, Györffy György, László Gyula, Csallány Dezső, Kralo- vánszky Alán, Szabó János Győző, Török Gyula, Fettich Nándor, Fehér Géza és Cs. Sós Ágnes munkássága fémjelzi az összefoglalót író Bóna Istvánon kívül e korszakot).

Egy bő évtizeddel később, a Magyarország történetét tíz kötetben átfogó sorozat első kötetében szintén Bóna István tárgyalta a késő avar korszak gazdasági-társadalmi viszonyait, az avar birodalom felbomlását: a nyugati részén a Karoling Pannónia, az Oriens jött létre, míg az Alfóldön és Erdélyben is megváltoztak az uralmi viszonyok (Bóna 1984, 333-373.). Számunkra itt fontos megállapításai szerint fennállásának vége felé az erősen tagozódott avar társadalom vezető rétege elszakadt a köznéptől. A fő- és részfejedelmek (kagán, jugurrus, tudun) szinte egymástól független területekre osztották fel a kora avar korban még szilárdan egy kézben tartott birodalmat. Az egymással vívott harcaik legalább oly mértékben hozzájárultak országuk hanyatlásához, mint a külső támadások okozta veszteségek. A griffes-indás műveltséggel rendelkező késő avar népesség szabad társadalmát a felövezett férfiak családjai alkották: számuk a régészeti leletek tanúsága szerint az összla76