Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tomka Péter: Magánbeszéd az avarokról
avatásakor kapott, vagy lógnak otthon a falon (rejlenek a ládában) a különböző' alkalmakra szánt hétköznapi, ünnepi és alkalmi övék? Melyikkel temették el? Amúgy sztyeppéi gyökerei vannak a mellékszijas veretes öv viseletének is, amihez - letelepült életmód ide, paraszti munka oda, az avar állam bukásáig ragaszkodtak. Sztyeppéi gyökerei vannak a hitvilág elérhető elemeinek. Nemcsak a vitathatatlanul meglévő őskultusznak, hanem a tengrizmus- nak és animizmusnak is (amit Baján kagán magatartását az analógiák alapján értékelve tételezhetünk fel), és a sámánista világképet közvetítő mok- rini tégelynek meg a bookolabras nevű-rangú előkelő „mágus” személyének, szemben a fel-feltűnő keresztekkel és a kétségtelenül meglévő, de elszigetelt avar kori kereszténységgel. Ez utóbbi sokféle lehetősége (továbbélő későantik lakosság, a sermesianoi telepesei, az ariánus gepidák, a keresztény onogurok) és sovány régészeti anyaga meglétét képes igazolni, de jelentőségét igen alacsony szinten rögzíti (gondolok a Keszthely-kultúrára, néhány, pogány környezetben talált, de megbecsült keresztény tárgyra és jelképre, a 796-os Duna menti püspöki konferencián „idiotae”nak nevezett helyi papokra, a dunacsébi menórák egyik lehetséges magyarázatára, Abrahám és Izsák kagánok szokatlan neveire - ha az utóbbi egyáltalán valóságos személy, hiszen a „canisauci” szöveg háromféleképpen is értelmezhető: lehet Isac kán, lehet a kán követe és lehet kám - azaz sámán...). Az ellentmondás tehát az avar állam népeinek életmódja, gazdasága illetve politikai rendszere, hagyományai és fegyveres erejének jellege között szembeszökő. Ez a feszültség feloldatlan maradt és - részben - az avar állam bukásánk egyik okává lett. Örömmel hallom húsz éve szárnyra bocsátott véleményem visszhangját azóta a legkülönbözőbb helyekről... Ha a jelenségeket a megbízható kronológia háttere előtt vizsgáljuk, meglepő összefüggéseket tapasztalhatunk. Az egyidejű kettős vagy többes temetkezéseket gyűjtve - túl azok kronológiai mondanivalóján, ritusbeli sajátosságain - azt tapasztaltam, hogy míg az avar kor minden más korszakában és területén „normális” 1-2% az előfordulási arányuk (ami megfelel a véletlen okokból egyidőben vagy közel egyidőben meghaltak arányának az egész világon és minden korban), addig az avar kor végén számuk hirtelen megnő, 5-7 %-ot is elér. Nem későantik tradíció feléledéséről, nem a szlávoknál leírt özvegytemetésről, nem a merovingoknál feltételezett hűséges kíséretről vagy a vikingeknél előforduló félig önkéntes - félig kikényszerített halotti áldozatról van szó. Az anomália valamiképpen a mentalitások változásában leli magyarázatát. Megjegyzendő, Max Martin figyelmeztetett arra, hogy a mero- ving kultúrkörben is megfigyelhető a jelenség halmozott előfordulása, és ugyancsak válság idején. Számomra most nem a konkrét magyarázat, hanem a jelenség maga érdekes: a kronológiai háttér előtt megvilágítva jelenik meg a későavar válság. Az alábbiakban röviden áttekintem az avar kor néhány olyan történeti- ethnikai kérdését, amelyek a magyar honfoglalás illetve a magyar ethno- genezis ürügyén jelentősek lehetnek. Az illusztrálandó tézis így hangzik: az avar korra végig a nagyfokú ethnikai tarkaság jellemző. A foglaló avarok (pseudo-avarok?) ázsiai származásához kétség nem férhet. A temetkezési szokások területéről vett példám: a teljes lóval temetkezés máshonnan nem eredeztethető. Keleteurópai nomádok csatlakozásáról törté73
