Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
I VERSEK Csillagfüzér II. Ezer levél Fölött a szél Elrohan. Fürgén szalad A nagy csapat S boldogan. Az ég alja Rozsdamarta Rossz acél. Az arcomba Vág goromba, Durva szél. Sötét az éj, Örvénye mély Aradat, Almos, furcsa Hangulata Rámragad. KISS ADRIÁN ENGELBERT Nem tudom, mi bánt ma este Határtalan ma este mind a szó, a gondolat csak vánszorog mögötte, ahogy mi vánszorgunk magunk mögött, (Vagy mégis inkább sími volna jó?) A szónak szabj határt, vagy szárnyat adj, halott-madár! Nekem pedig nyugalmat. Szerelmet adj, ne hagyd, hogy elszakadjak a gondolat, a szó, s magam elől: itt jó nekem. A szó is kellemes. S ha arra gondolok, mi vágyaimnak ösztökéje, méginkább maradnék. Halott-madár! Te tudhatod, mi bánt és miként kergettem álmokat feléd! Hogy csőrödbe kapd, s elvidd messzire, akár a bánatot, ez árva estét. Casinoban nem nyertem még A sors a csalfa, szürke éjszakáké, az én kezem nem épp a Fortunáé, az almaarcú gond a rossz előjel, ha citrom-ébredéssel ébredek fel. Az életünk szerencsejáték; mondom: nem istenít, ha borvirágos orrom, csak az, ha pont a jó helyekre tettem, miért az életünknek újra nyertem. S ha nem lehetne újra játszanom már, nem is lennék a kincs, de nyurga lomtár, ha búfeledve kéne ráébrednem: nem nyerhetem meg ezt az életet sem.
