Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
VERSEK Süt rám a nap, s ülvén a fűben verset írok, Isten látja: tiszta lapon fogan a holnap, aranyeső-szirom hull pontnak; s körös-körül - himnikus visszhang zeng a rigók szerenádja. Zsira, 1997. március 20. Szívem fölött vers-kokárda Márciusok, forradalmak - a fákon újra rügy fakadhat. Ki tiltja meg - lám, a vér is, tűzpirosa: csakazértis! Gyolcsfehér ing - oltsd fel, világ -, gyönyörködtess, kökényvirág! Kivont kardú fű-huszárok zöld táborhelye az árok. S mintha a Dal örökifja fújná, gyújt egy tenor trilla. Kit éj-tollú rigónk gyászol: (Tkísért, Petőfi Sándor! Merengő, koraősz embert: szellemküldött, lobbants lángra! Ballagok tova a kertben, szívem fölött vers-kokárda. t Zsira, 1997. március 14. Szonett 1997-ből Gondold el, a végső nyomorúság mélypontjáról sírhalmokra látni - nincs túlélés! Istennel vitázni? Csönd-tengerré nő a szomorúság. Tehetsz bármit, kurta lét adósa, rád méretett: földi viszonylatban hol kezdődtél, ott végződsz: a porban, légy bár sorsod kovácsa és jósa. it Szerep szerint mindegy, úr, vagy szolga, csontra vetkőztet a végzet, csontra; az atomkor régésze majd feltár. Marad csak az üres világ-díszlet; papírárva sorok fölött díszlett, lehull a kéz. Verseké a leltár. Zsira, 1997. március 12. A cudar tél asztalánál Ellátást sehol sem kapnak, így Irat kukáznak a varjak. Ni, egy száraz kenyérszelet! Befalja a verébsereg. Amott cinkét, rigót láthatsz, együttérzőn velük fázhatsz. S nyithatod az ingyenkonyhát: magvakat nekik, szalonnát! A cudar tél asztalánál magad is koldussá válnál... Fajtádból már - országosan - efféle madarak sokan! Zsira, 1997. január 29.
