Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Majoros József: Arckép és kézírás
MAJOROS JÓZSEF Arckép és kézírás LÁSZLÓ GYULA ÚJ KÖNYVÉRŐL 1991 októberében László Gyula professzor érdekes írással lepte meg híveit a veszprémi Új Horizont folyóirat hasábjain: Arckép és kézírás című miniesszéjében hírül adta: „Folyóiratunk szerkesztője, Raffai István egy sorozatot tervezett ezzel a címmel, januártól kezdve minden számban 10 rajzot közölve századunk jeles magyar alkotóiról, s az arcmásokkal szembeni oldalon a rajzokon megidézett kézírását.” Az akkor nyolcvanas éveit kezdő, ám ifjúi hévvel alkotó régészprofesszor, egyben jeles képzőművész, írásának további részében a reá mindig jellemző szerény egyszerűséggel beavatta az olvasót abba a „boldogságába”, hogy Jeles magyar emberek, költők, írók, festők, szobrászok, kutatók, muzsikusok fogadtak maguk közé, én pedig társaságukban, vagy gyűléseken, netán otthonomban rajzoltam őket, figyelve mozgásukat, arcjátékukat, s egyúttal gyűjtöttem kezük írását.” A magyar kultúrkincs elfeledett, lappangó értékei iránt buzgón figyelmes Raffai István ezúttal is végigvitte ötletét: folyóirata 1992 januárjában megkezdte László Gyula portréinak, s hozzá a kéziratok közlését, s még ugyanennek az évnek az őszén az Új Horizont megjelentette az Arckép és kézírás első kötetét. A folyóirat ezután is rendszeresen gondozta László Gyula rovatát, s az újabb portrékból, kézírásokból 1994 végére állt össze a második kötet. Hosszúra nyúlna e két kötetben szereplő „modellek” felsorolása, elégedjünk meg itt - a vállalkozás kultúrhistóriai értékét bizonyítandó - a leghevesebb alkotók megemlítésével: Szabó Dezső, Bánffy Miklós, Kodály Zoltán, Kodolányi János, Lyka Károly, Medgyessy Ferenc, Szabó Lőrinc, Aprily Lajos, Szőnyi István, Füst Milán, Keresztúry Dezső, Borsos Miklós, Jékely Zoltán... Az elmúlt év decemberében kijött a harmadik kötet is: ritkaszép bizonyságául annak, hogy az utóbbi évek kultúraellenes politikai és gazdasági közegében is létrejöhetnek tradíciókat ápoló, valódi értékek; még egy szerény lehetőségekkel bíró irodalmi műhely keretei között is, ha a honi kultúra és művészet ügyének értő, elhivatott pártolói akadnak. E mostani gyűjtemény is reprezentatív tárlatát adja a magyar szellemi-művészeti élet rangos alkotóinak, közszereplőinek, kik valamilyen módon László Gyula reneszánsz személyiségének vonzáskörébe kerültek. A kötet szereplői - néhány kivétellel - időben közelebb vannak hozzánk, többnyire kortársaink, közülük sokan külföldön misszionáriusai kultúránknak, jóhírünknek. Ismerős vonásaik mellett a baráti üzenetek és becses kéziratok - a szerző szándéka szerint - a Jélektől-lélekig” misztériumába avatják be az olvasót. Bánkúti (Bartha) Mik695
