Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5-6. szám - Majoros József: Arckép és kézírás

1ÓS, Faludy György, Gyurkovics Tibor, Határ Győző, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár és Monoszlóy Dezső egy-egy verssel „honorálják” portréikat; Pomogáts Béla egy Kölcsey-emlékbeszéd részletével, Fodor András pedig Naplójának egy 1948-as keltezésű bekezdésével, amelyben László Gyula „tételére” is hivatkozva megállapítja: „Érvényes művészet csak a fennálló politikai kényszerrel szemben jöhet létre. A művészek nem lehetnek politikai rendszerek kiszolgálói.” Berki Viola festőművész felvilágosítást kér tőle a honfoglalók öveiről, Borzsák István klasszika-filológus szerettettél emlékezik együttműködésükre, „majd annak zárófejezetére, amikor 57 nyarán - vogelfrei állapotomban - Te vigasztaltál, s egy rajzoddal megajándékoztál”; Gömöri György Angliában élő költő és műfordító Cambridge-ből reagál a neki küldött Pázmány-levélre („Sajnos már megjelent nyomtatásban. Ettől függetlenül köszönöm.”) E mostani válogatásban kapott helyet egykori mesterének Rud- nay Gyulának portréja, s Bábonymegyerből írott levele 1952-ből, amelyben a festőművész biztosítja volt tanítványát arról, hogy jó szemmel látta a Szentesi fali-képeket és „sok jó akarattal - amit azok a képek nem érdemelnek meg...”

A felsorolásból óhatatlanul kimaradt élő, s már eltávozott klasszikusok közül írjuk ide legalább Bálint Sándor, Csúcs Ferenc, Entz Géza, Fülep Lajos, Páskándi Géza, Somlyó György és Varga Imre nevét. A kötet utolsó lapjain Weöres Sándorral való találkozásainak emlékét, beszélgetéseik tartalmát idézi fel a szerző, az értékes dokumentumot szórakoztató, anekdotázó stílusban ajándékozva az olvasónak.

Tudjuk László Gyulától, hogy páratlan gyűjteményének mintegy 600 darabja van. Az Új Horizont főszerkesztőjének állhatatosságában bizakodva, várjuk az Arckép és kézírás újabb köteteit!

Folyóiratunk 1997. évi számainak megjelentetéséhez a Nemzeti Kulturális Alap és a József Attila Alapítvány anyagi támogatást nyújt.

696