Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tomka Péter: Magánbeszéd az avarokról

ékszerrekkel, csecsebecsékkel hivalkodni, már nem kellett a mindennapi aprómunkában részt venni? Számos példát hozhatnék még fel, remélem azonban, ennyi is elég annak bemutatására, hogy egyrészt van még tennivalónk, másrészt, hogy figyelmünk edddig alig vizsgált területek és kérdések (eth- nológia, a mentalitások története) felé fordul.

Ahhoz, hogy valamilyen szokás, viselet, tárgytípus történetét, változását nyomon követhessük és abból következtetéseket vonhassunk le, megbízható időrendre van szükségünk. Nos, az avar kor mintegy 250 évén belül e téren sem állunk rosszul. Mellőzöm itt az avar kori időrend kutatásának hosszú és nemegyszer tévedésektől rögös történetét. Elégedjenek meg annyival: manapság - egy-két elvetemült lázadótól eltekintve - a szakma egyetért az avar koron belüli relatív időrend fő vonásaival. Kronológiai vitáink általában arról szólnak, hogy a nagy egészen belül egy-egy korszak milyen hosszú ideig tartott, mikortól kell új korszakkal számolnunk (és, ami itt egyáltalán nem mellékes: meddig tart az avarkorvég?). A manapság érvényes „akadémiai” álláspont szerint az avar kort két nagy periódusra osztjuk (korai avar kor - késői avar kor), az elsőt három, a másodikat négy fázis alkotja (I. 1. az avar honfoglalás kora, 567-600; I. 2. az avar nagyhatalom kora, 600-630; I. 3. a korai avarság letelepedésének kora, 630-675; II. 1. új keleti beköltözők felül- rétegzik a korai avarok utódait, 675-700; II. 2. teljes összeolvadás és a grif- fes-indás stílus keletkezése, 700-720; II. 3. a klasszikus griffes-indás művészet kora, 720-760; II. 4. a késői griffes-indás ornamentika, az un. nagyszentmiklósi stílus növényi ornamentika kora, 760-804), ehhez jön még az utóélet és a regionális szétesés folyamata kb. 830-ig. Az osztrák és szlovák kutatók is hét fázisról beszélnek, csak egy kicsit máshol húzzák meg a határokat. Magam a korai avar kort csak két - nem egyforma - részre mertem bontani, az avar kor második felét meg - egyelőre - csak három részre tagoltam, a korszakhatárokat csak gondolkodásunk mankóiként fogva fel, azaz folyamatos átmenetet feltétezve és megengedve, hogy a fejlődés területenként eltérő ütemű lehet.

Úgy tűnik tehát, hogy átlag 25 éves közelítéssel tudunk keltezni (néha akár még szorosabban is) és ez már valami!

A vázolt időrend több tartópilléren nyugszik, ezért merem általánosan elfogadottnak nevezni. Kurrens bizánci pénzek és utánzataik, egymásfólé ásott sírok leletei (stratigráfia), tőlünk független kronológiai rendszerekhez való kapcsolódás az import és az export segítségével (az előbbi esetben Bizánc, Itália, az Alpok régiója, Bajorország, frank központok jönnek számításba, avar tárgyak meg balkáni, itáliai, bajor, nyugati szláv környezetben tűnnek fel, még talán Finnországot is elérik). A tárgyak tipológiai alakulását ma már új módszerekkel is nyomon követhetjük (szeriáció, temetőelemzés számokkal kifejezhető és látványosan térképezhető eljárásai). Rendelkezésünkre állnak már telepekről dendrokronológiai adatok, arhaeomagnetikai mérések és - kísérleti stádiumban - egyéb természettudományos módszerek. Mindezek a megközelítési módok többé-kevésbé egy irányba hatnak és a belső időrendről kialakított nézeteinket erősítik. Ha ez így van (ismétlem, a belső időhatárok némi tologatásával és épp az „avarkorvég” bizonytalanságaival), akkor már nyugodtan vizsgálhatjuk a kronológiai háttér előtt lezajló gazdasági, tár70