Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Páskándi Géza hagyatékából:
Chíipe alá. De én még megbarátkozni sem tudok egy nősülés gondolatával. Különösen, ha két öreg ember nászéjszakájára gondolok hányingert kapok, hisz ez kész tragédia. Tehát az úgynevezett „bölcs rabbi”, ki minden bajba jutott hívének, egy életen keresztül tanácsokat osztogatott, most tanácstalanul áll és nem tudja mit csináljon magával, hogy javítson keserű sorsán. A Talmud szerint, a Mindenható azért ajándékozta a bort az emberiségnek, hogy a gyászolókat vigasztalja. De mit csináljak, ha magas a vérnyomásom és minden ital tilos részemre. Az izraeli újságok, melyek írtak a názáreti főrabbiné haláláról, így fejezték be beszámolójukat: .hátrahagyott egy férjet, három gyermeket és egy könyvet”, azért mert itt a könyv - szellemi gyermeknek számít. Jómagam majd 5 szellemit fogok hátrahagyni, ugyanis egyedüli vigaszomat az ócska héber írógépemben lelem és órákon keresztül könyörtelenül püfólöm kikopott billentyűit. Ez a hobbym nem sokat hajt a konyhára, de az országban tudnak létezésemről, különösen a magyar ajkúak. Az első, „Apám világa” című könyvem elérte a második kiadást. Már párszor merült fel az a gondolat, az Új Kelet olvasótáborában, hogy a megb. ,Az én rabbim” című könyvét magyarra fordítsák. Ezt azért írom, mert ha neked sikereid vannak könyveiddel és színdarabjaiddal, az már nem újság. A közeledő Újév alkalmából kívánok úgy neked, mint drága családod összes tagjainak egy egészséges, örömteljes és boldog új esztendőt. Meleg baráti szeretettel ölel a te régi bajtársad Frici Drága Frici Barátom! Tavasz óta rohanás az életem: sürgős munkák, hülések, orvos, rokkantsági nyugdíjaztatásom, a jó Isten tudná, mi minden még. Két-három munkában mindig nyakig. Akartam valakivel küldeni egy pesti zsidó szakácskönyvet, de valakivel üzent valaki, hogy Te üdvözölsz. Ez a sokszoros áttétel! Persze, ahogy a szakácskönyvre néztem egy kis nyilalás a szívemben: ezt már csak menyednek, lányodnak küldhetem, de azért el kell mégis küldenem. A pendített húr sokára áll meg, ha - egyáltalán... Szóval: olyan körülményesen izent kedves ismerősöd, hogy - amint a pestiek mondják - „nem jött össze” a találkozás. Pedig mi sem egyszerűbb: telefonon felhívni, aztán egy kávéra leülni vagy ha nincs idő, otthagyni a könyvet a szálloda portán és a többi. Most már mindegy. Majd Taubékkal, ha mennek. Drága Fricikém! Sokszor emlegettünk és féltünk, nehogy az EGY Isten kebelén belül tán elmagányosodnál. Magamról tudom: ilyenkor segítenek az emlékiratok. És persze - a fiatalok körében is megfordulni. A Pótolhatatlant persze pótolni nem lehet, meg aztán pótlást is pótolni kell, ha az is elfogy, de ezt ember fia, hiszen tudod, ki nem kerülheti. Arra kérlek hát: dolgozz, ne hagyd veszni erdélyi és dunai élményeidet. 659
