Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5-6. szám - Beke György: Székely számvetés Budapesten

Ködös emlékem volt sokáig Pünkösti Gergely, mert nem köthettem egy sírhoz az uzoni temetőben. Világításkor mindig eszembe jutott az őrnagy úr hiánya.- Hol van a Pünkösti Gergely sírja, édesanyám? - kérdeztem meg. - Csak a kulacsa maradt meg?- A kulacsa? - nevetett anyám, a család számontartója - Azt úgy hívjuk, hogy a hűség záloga. Addig marad épségben, amíg nem felejtjük el Gergely bátyánkat. A sírjához meg elviszlek egyszer.

De csak 1940 őszén, a bécsi döntés után válthatta be az Ígéretét. A sír a Pünkösti kúria kertjében van, közel a vasútállomáshoz. A kúria kényszerbérletként román csendőrőrs volt, a csendőrök pedig nem engedtek be oda senkit, még a névleges tulajdonosokat sem, vagyis minket. Az igazi tulajdonosok Pesten éltek, de ezt nem volt tanácsos emlegetni. Öreg fák alatt süppedő sírhalom, a kő egészen reá roskadt, ami egy kőtől a teljes megadás jele.- Azt kívánta, hogy ide temessék el. Saját kertjében.

Elképzelem a gondolkodását. Az alsócsernátoni gyűlésen majd a két erdélyi hadjárat csataterein bizonyságot tett népbarátságáról - így nevezték akkoriban a demokratákat, lásd Arany János és Vas Gereben lapját: a Nép Barátja - öreg fejjel egyedül akart maradni a magányával, nyavalyáival. Még halálában sem akarta elhagyni a kúriát. Csak itt érezte igazán biztonságban magát.

Ez a kúria nem nagyobb öt szobásnál, de a falai méteres vastagságúak, a teteje hegyesen szökik az égnek, hajdani jómódot mutatva.

Erdélyben másutt is találni ilyen magányos sírokat. Pusztakamaráson az író Kemény Zsigmond családi sírkertje a kevély bírói famíliától mintegy el- taszítottan, egy domboldalon áll. Az erdő meg a tulajdonjog hosszú időn át védelmezte; aztán jöttek az erdőirtók, a nagyüzemi gazdálkodás, a feledés. A falu temetőjében a bárói csontok fölött paraszti csontok őrködnének. De a magány egyben védtelenség ebben a mi erőszakos századunkban.

Ha Pünkösti Gergelyt a családi sírok egyikébe temetik el, akkor nem érhette volna hántás holtában. A lakatlan kúria kertjét vagy ötven évvel ezelőtt házhelyeknek parcellázták ki. A sír valamelyik újgazda portájára került. Az uzoni kegyelet most - jószerint Széplaki Károly nyugalmazott tanár serkentésére - kezdi összegyűjteni a múlt cserepeit, a szabadságharcos emlékeket. A református templom portikusza mellett márványtáblát avattak a 48-as uzoni hősök, köztük a hajdani kálvinista pap emlékére, aki a tömösi szorosban esett el. Meg akarják jelölni a Pünkösti Gergely nyughelyét is.

Ennyi maradt a hajdanán népes családból az ősi földön. Sírok együtt, egy sír külön, bizonytalan magányban, és esetleg egy emléktábla.

Csupán édesanyámék, Rápolti Mózes és Pünkösti Anna gyermekei hatan voltak. A más Pünkösti-ágakat egészen pontosan össze se tudom számolni. Nagyanyám testvéreinek a nyomait Pesten és Budán kereshetem. Ők még a milléneum idején kerültek fel, minisztériumi állásokba... Sovány arcú, nagy bajszú, félig kopasz, idős úr, keményített ingallérral, lazán megkötött nyakkendővel. A fénykép hátán a dátum: 1930 november. Fölötte az én gyermeki írásommal: Pünkösti György. Illetve büszkéknek lennünk rá, lévén pénzügy- miniszteri főtanácsos. Az övé volt az uzoni kúria, amit édesapám a fénykép készítése idején a maga nevére íratott, álszerződés alapján, hogy a románok

632