Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Beke György: Székely számvetés Budapesten
BEKE GYÖRGY Székely számvetés Budapesten Szemben az íróasztalommal, könyveim karéjában, szemmagasságban, hogy mindig lássam, különös alakú tábori agyagkulacs. Keskeny magas, mint egy hosszúszárú nó'i csizma, tetején hirtelen összeszorul, mint megkötött nyakú gabonászsák, a szája kicsiny, akár a légelyé, hogy ivás közben ne folyjon gazdája nyakába a víz vagy a bor. Katonának lovaglás közben is tudnia kellett inni a kulacsából. Füle olyan kicsiny, csak az ujjam férne bele, arra szolgált, hogy áthatolhasson rajta a szíj, ami az oldaltáskához fűzte. Teste világosbarna, ha fény éri, halványan csillog, jól látszik a beléje karcolt szám: 51. Fölötte a P betű már alig vehető' ki. Elkoptatta az idő. Talán nem is P, csak én nézem annak, mivel ez volt gazdája kezdőbetűje: Pünkösti Gergely. Rangja nincs feltüntetve, a rang gyorsan változott abban az időben. Mikor gazdája utoljára oldalára kötötte a kulacsot, őrnagy úrnak szólították. Vagy hadsegédnek. Uzoni szülőházam padlásáról vittem el, mikor édesapám halála után fel kellett számolnom első és legkedvesebb otthonomat. Mintha az idő nekem tartogatta volna másfél évszázad lim-lomjai között. Felébresztette bennem a családi történelmet. Gyermekkoromban mint a mesét, úgy hallgattam és úgy fogadtam el a Pünkösti Gergelyről szóló történeteket. Anyai dédapám testvére volt, a székely határőrség tisztje, majd Bem erdélyi hadjáratai során a tábornok hadsegédje, a korszak szokásainak megfelelően, hónapok alatt hadnagyból őrnagy. A bukás után Kufstein következett. Majd pesti évek, azután megint Uzon. Nem egészen értettem, hogy pusztán az erdélyi hadjáratokban való részvételéért miért járt ki neki ilyen kiméletlen megtorlás. Egyed Ákos barátom, iskolatársam történészei kutatásai tették érthetővé számomra - évtizedekkel később - Pünkösti Gergely vétkét. Alsócsernáton mezején gyakorlatozott a háromszéki határőrség 1848. május 30-án. Körülfogták katonarendű és jobbágyi sorban élő székelyek. Gál Sándor ezredes - később a székely sereg főparancsnoka - éppen toborzó után járt Felső-Háromszéken. Csernátoni tapasztalatairól ezt jelentette Batthyány Lajos gróf miniszterelnöknek: ,Miután a tömegből eltávoztam, egy székely tiszt, több nemesekkel egyetértve, túlbuzgóan a robot megszüntetését kikiáltá, minek a jobbágyság örvende, de pár napok alatt ezen hír átfogá Háromszéket, és csakhamar több helységben megtagadták a robotot.” Ez a székely tiszt Pünkösti Gergely hadnagy volt. Tehát Alsócsernátonban hét nappal hamarább mondták ki a jobbágyság megszüntetését, mint tette ezt a kolozsvári országgyűlés. A tegnapi jobbágyok tömegesen jelentkeztek a seregbe. Mikor 1848 késő őszén egész Erdély a császáriak kezébe került, Háromszék a szabadság szigete maradt, ahová ellenség nem tehette be a lábát. 631
