Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei
A csontfésű használata idegen volt a honfoglaló magyaroktól. Egyetlen hiteles darabról van tudomásunk, egy szob-vendelini sírból. Az is import darabnak látszik. A várpalotai fésű telepről került elő'. Csontból készültek az ún. botvégek. Mindössze négy darab ismert (Haj- dúdorog, Szabadbattyán, Kenézló', Szeghalom). Szerepük vitatott, sámánbot és korbácsnyél közt ingadozik a kutatók véleménye. Az egyetlen hiteles lelet, a szeghalmi, biztosan nem korbácsnyél tartozéka, hosszú botra volt eró'sítve. Vonókésnek is egy esetben akadtunk nyomára. A nádudvar-töröklaponyagi temetőben volt egy mindkét végén elkeskenyüló', fanyélbe fogott, egyélű, egyenes penge. Teljes hossza 21 cm volt. Ery Kinga nádvágónak határozott meg egy különös, egyélű, széles pengéjű nagy késfélét, melynek nyéltüskéje a pengére megtörik. Lelőhelye: Szentes- Szentlászló. A leggyakoribb vaseszköz a kés. Ennek ellenére csak a díszesebb darabok iránt volt némi érdeklődés. Viszonylag gyakoriak a csontnyelűek, egy esetben ismerünk fém (ezüst) nyelűt is (Kúnágota). Megnevezésük, szerepük nem kétséges, a sírban való szerepüket viszont nem vizsgálták, szemben az avar koriakkal. A fenőkövek viszonylag korán felbukkantak a honfoglalás kori sírokban. Szerepük már akkor is egyértelmű volt. Jósa András a bezdédi 3. sírban talált „egy csinos, átfúrt fenőkövet”. De voltak átfúratlan példányok is, pl. a bezdédi 8. és 10. sírban, Üllőn. Bashalmon az 1. temetőben fatokban lelték. Még összegyűjtésükre sem volt kísérlet, többnyire anyagukat sem ismerjük. A ritka sírleletek közé tartoznak az ár-szerű vastárgyak. Lyukasztónak is tartják őket. Kecskeméten a cédulaházi dombon több is előkerült. Püspök- ladánybn, Oroszlámoson, Mözs-Szárazdombon, Timáron találtak jó állapotú darabokat. A csiholok at már a tarsolyoknál említettük. Nevük tűzkészségként is előfordul. Leggyakoribb típusuk lant alakú, amely régóta ismert: Kada Elek szerint a kecskemétiek a legelsők (1896). Csanytelekről ellipszis alakút közöltek, Kada ezt „egyenesnek” mondja. Orsógomb az avar korral ellentétben a honfoglalás kori női sírokban ritkaság számba megy. A bihari 3. számú síron kívül Ibrány-Esbó halmon és Ipolykiseszin fordult elő. A sírleletek között utoljára hagytuk az edényeket, mert ezek átvezetnek a honfoglalás kori hagyaték másik nagy csoportjába, az egykori falvak világába. Az edények sírba tételét viszonylag megkésve tartották számon. Hampel 1896-1900-ban összesen nyolc lelőhelyről tudott, de ezek sem mind maradtak meg. Mindjárt az egyik legkorábbi leletben Szolyván (1870) találtak egy kis bögrét, de sorsa ismeretlen. Még formáját is alig ismerjük. Lehoczky részletező leírásából kiderül, hogy homokkal soványított, korongolt, kis diszítetlen edény volt. Még rosszabbul járt a nagyteremiai sír edénye (1877), már a helyszínen megsemmisült. A legkorábban közölt fazekak a selypi cukorgyár építésekor kerültek elő (1892). Korongoltak voltak, s amelyiknek rajza is megjelent, annak válla és hasa két páros vonalból álló vonalköteggel volt diszítve. Kada Elek a kecskeméti, Jósa András a bezdédi, majd jóval később a nagyhalászi (1908) edényeit rajzban is bemutatta. Az 1899-ben, az egri Szépasszonyvölgy- ben talált két edény egyikének is láthatjuk a rajzát, sőt a szeghegyi temető 63
