Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei
Jósa András 1914-ben újra a dudorokra helyezi a hangsúlyt, s a fej körüli „négy kendermagnyi félgömböt” említi. A bezdédi temetőben előkerült darabokat is „négyszemölcsűnek” írta. Fettich N. nem sokat foglalkozott a tárgyak megnevezésével, egyáltalán a tárgyi hagyatékkal. A Századokbeli 1933- as cikkében e tekintetben Hampelre hivatkozva mellőzi leírásukat. Legfeljebb újabb adatokkal egészítette ki a korábbi ismereteket. Még Szőke Béla is egyszerűen fejes gyűrűnek említi őket. A leletkataszterben hólyagos gyűrűként fordul elő (pl. Pilin), de nincs egységes megnevezésük. A négydudoros jelzőt csak Dienes I. használta következetesen a fejesgyűrű előtt. Újabban szaltovói típusúnak is mondják, utalva ezzel az eredetére. Öntött másolataik Miskolc- Reptérről ismertek. A honfoglaló magyarok hagyatékában egyéb fejesgyűrűk is előfordulnak, de azok már idegen környezetből kerültek hozzájuk. A bizánci eredetű fejesgyűrűre pl a granuláció és a filigrán alkalmazása a jellemző. A gyűrűk pántja széles, és csavart kalászmintába, kanyargó szalagfonatba, vagy S alakúan kanyargó vonalba rendezett filigránnal vagy lemezzel van diszítve. Általánosan elteijedtek a vékony, kerek lemezes fejű gyűrűk, melyeken kiterjesztett szárnyú madár (sasos gyűrűk), vagy ötágú csillag (pentagram) látható. A lépcsős fejű gyűrűket beütött pontkörrel szokták diszíteni. A 10-11. század fordulóján tűntek fel az ezüsthuzalokból sodrott vagy fonott gyűrűk. A sodrottak egyenletes vastagságúak, a fonottak nyitott végei elhegyesedők, és egybe vannak kalapálva. A bronzlemezből készült pántgyűrűk többnyire nyitottak, de van köztük összeforrasztott változat is. Külső oldalukon 1-2 árkolás, pocolt hullámvonal, zeg-zug vonal van. Néha a külső oldal domborodó, máskor két élben összefutó lap a külső oldal. Sok fajtája van az öntött bronzgyűrűknek is, a pánt metszete alapján szokták megkülönböztetni őket (D metszetű, háromszög metszetű, rovátkolt vagy sűrű dudoros oldalú, sodrást-fonást utánzó, kockázott oldalú, stb). A legegyszerűbb gyűrűk hegyesedé' végű nyitott huzalból készültek, anyaguk lehet bronz vagy ezüst is, ritkán arany, metszetük kerek, négyélű, ovális, stb. Meg kell említenünk néhány különlegesen ritka leletet is. Lichtneckert említ 1893-ban egy „korongocskát fibulaszerű szerkezettel”, ami tényleg korongfibula, és a 11. században nyugati importból terjed el nálunk. Bjelo brdoban és Veszprémfajszon (Balácán) is előfordul. A sírokban játékok is szoktak lenni. Közülük leggyakoribb a juh astragal- losból készült,kocka” játék. A majsi temetőben több sorozatot találtak. Fémedény összesen három darab került sírmellékletként elő. Első a diszítetlen gégényi csésze volt, melyben lószerszámdíszeket rejtettek el. Ezt követően 1959-ben találták a zempléni füles csészét, melynek oldalát palmet- taháló borítja. A kétpói kis lapos, talpas csésze külső szegélyét félpalmetták indája diszíti, belső oldalának fenekén négyszírmu aranyozott levél látható. A sírleletek közt különösen becsesek az eszközök, amelyek településekről eddig még nem kerültek elő. Az egyik legkorábbi, különleges eszközfajtánk az ásópapucs. Az első darabot Kada Elek találta Kecskeméten a cédulaházi temetőben (1896). Úgy találta, hogy olyan ásó, melynek belseje ki van vájva. A második darab állítólag Soltszentimrén került elő. Legutóbb Szakonyban és Ibrány-Esbóhalmon találtak egy-egy példányt, köznépi temető sírjában. Gyakoribb lelet a sarló, amely mind köznépi, mind a vezető réteg sírjaiból 61
