Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5-6. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon

- De hát sokan látták őket a kukoricásnál kóricálni! Igaz, nem szólt senki Mariskának, mert minek neki megint fájdalmat okozni - sajnálkozott Piroska -, a menye után éppen elég volt a fiát is elveszítenie szegénynek.- Nem biztos, hogy elveszítette.- Az a hír járja, hogy meghalt Amerikában, elütötte egy autó. Úgy száguldanak vele, mint a ménkű! Hajszolják a pénzt, mindenki éli a maga veszett életét, senki sem töró'dik a másikkal. Egyetlen mulatságuk az autós virtus. A legtöbben karambolban pusztulnak el.- De telik ott mindenre a farmernek - biggyesztette hozzá Liska mama.- Hát az biztos! A fene enné meg őket. Mi meg törődünk, kínlódunk, azt hiába iparkodunk, ebben a zsivány szocimusban. Itt is jól megy azért némelyiknek. A bicegő Karesznek például. Hogy került ez ide a járáshoz?- Azt beszélik, hogy Pesten dolgozott, büntetésből küldték le vidékre. És éppen mihozzánk! Kicsit sánta a lelkem, hát mégiscsak sajnálnivaló.- Dolgozott? Vajon mit? Nem fűlik annak foga a munkához. Bent ül az irodájában, és onnan igazgatja a járást. Szerelmeskedni meg átruccan a falunkba.- Én ugyan nem sokat gondolok vele. De a gesztenyefámért, azért haragszom rá. Úgy elcsúfította, hogy nem bírok ránézni. Belevéste a maga meg a Tekla nevét, egy nagy szívet hasított ki a kérgéből, ott éktelenkedik a konyhám előtt - panaszkodott Liska mama. - Elfut a méreg, ha rátéved a szemem. Vén szamár ez a Teklához! Lehet már harmincöt, nem? Mégis úgy viselkedik, mint egy siheder.- Jobban vigyázhatnál erre a lányra. Most nálad lakik, a felelősség mégiscsak a tiéd. Nehogy fólcsinálják, aztán kereshet orvost Pesten a kaparáshoz. Divatos dolog ez manapság.- Nekem ugyan nincs! Se kutyám, se macskám - fortyant fól Liska mama. - Nem mondom, jó szomszédok voltunk Mariskával. Csak az ő emlékének engedve fogadtam be. De hogy jönnék én ahhoz, hogy gyámkodjak az unokája fölött? Aranyos, okos teremtés, nem tagadom, magamnál is tartom, míg a gyász elül benne. És azzal vége! Nekem semmi felelősségem sincs. Mi jut eszedbe, Piroskám? Nem őrzöm én tovább a legények kedvencét! - rántott bosszúsan a vállán.

Liska mama háza elé érkeztek. Mosolyogva megcsókolták egymást két- felől, majd egy pillanatra elfordulva, letörölték arcukról a másik szájanyomát. Piroska átballagott a túlsó oldalra, Liska mama még dohogott magában egy kicsit, mikor bereteszelte a kaput, s a házba érve, kulcsra zárta a konyhaajtót, de ahogy tett-vett odabent, elpárolgott a maradék bosszúsága is.

9.

Tekla kibámult az ablakon. A gesztenyefa törzsén jól kivehető volt a nagy szív a belérótt két névvel: Tekla - Karcsi. Na, nem örült ennek Liska mama! Elrútították a kedvenc fáját. Hová tette az eszét ez a Karesz! Billeg az aranyos, csak egy csöppet a jobb lábára, de firkálni azért tud más fájára. Fölnevetett. Ha sánta, hát sánta! Mégis sokkal több érzés szorult belé, mint bármelyik legénybe itt a faluban. Senki mellett nem érezte azt, amit vele.

595