Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5-6. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon

- Az ellenség ott van, ahol mi megtaláljuk. Mit tudsz a bácsfüredi papról?- Semmit.- És Bajnok Tekláról?- Hát...- Szóval mit tudsz?- Sipos elvtárs, ez beavatkozás a magánügyeimbe.- Csapod a szelet a kislánynak, mi? Úgy tudjuk, szerencsétlenség következtében meghalt a nagyanyja.- A rendőrség szerint gyilkosság volt.- Ezt a járásiak állapították meg? Nem tudom elhinni. Kinek ártott volna ez a vénasszony? Tévedés lehet.- Nyomokat találtak a nyakán.- A, a helyi rendőrség! Végül ki fog derülni, hogy felületesek voltak. Már megint rosszul végezték a dolgukat.- És mit tudsz a bácsfüredi plébánosról?- Mondtam, hogy semmit.- Hát akkor sürgősen tudj meg mindent. Homokos? Nó'zik? Részeges- kedik?- Sipos elvtárs, ha ti már eldöntöttétek, mit akartok tőlem?- Szerezz adatokat. A tényekre vagyunk kíváncsiak, mint mindig.

Sipos a kagylót Bercsán Rudi kezébe nyomta:- Én vagyok megint. Rudi. Most már láthatod, mi az ábra. Ne szívóskodj. Majd jelentkezünk. Viszlát!- Viszlát.

4.- Piroska néni! Piroska néni! - hallatszott kintről.

Jaj, a postás! Piroska a félig meghámozott krumplit beleejtette a vízzel telt fazékba, kezét a kötényébe törölte, és kilépett a tornácra.- Gyere be, Lacikám! Gyere be! Nyitva a kapu. Kiment a fejemből, hogy jössz. Ez az, látod, mikor az ember folyvást mások dolgával foglalkozik.- De hiszen nincs itt senki - kukkantott a szobába Laci.- No nem úgy, te, csak gondolatban. Hát tudod, Mariska néni!

Az egész falu ezen tépődik.- Itt az újságja, Piroska néni. Meg ez a levél. Nem tudom, mit csináljak. Mariska néninek szól. Amerikából. Adjam oda Liska mamának, vagy egyenest Teklának?

Piroska kihúzta a kezéből:- Hagyd csak egyelőre nálam. Én megőrzőm. Aztán majd a temetés után átadom a lánynak. Minek most háborgatni ebben a gyászban.

Forgatgatta, babrálta a levelet. Mikor a postás az utca végén járhatott, a tűzhely fölé tartotta. A hajtókája lassan fölengedett. Ez állt benne:

587