Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon
Drága Édesanyáin! Remélem, jól vannak. Folyton csak Magukra gondolok. Tekla már biztosan szép nagy lány, talán udvarlók is forognak körülötte. Borzasztóan hiányoznak mindnyájan. Sajnos, még mindig nem írhatom meg a címemet, mert félek, ide is elér a kezük. Én egyébként jól vagyok. Szerencsére, dolgozom. Nem kapok sokat, de megélek belőle. Hamarosan megpróbálok pénzt küldeni, majd váltsák be a bankban. Nagyon szeretném már látni Magukat. Ha Isten is úgy akarja, egyszer csak fog sikerülni. Talán nincs messze ez az idő'. Kedves Édesanyám! Ne hanyagolják el Tériké sírját, ezt kérem. Legyen rajta mindig friss virág. Most nem írok többet. Mindenkit csókolok, Teklát, Magát és a jó szomszédokat. Szeretett fia Sanyo Piroska megpróbálta visszaragasztani a borítékot. Hát ennek a tékozló fiúnak épp most kell felbukkannia! Nyomkodta, nyomkodta, de nem tapadt a széle. Megnyálazta, lapogadta. Elővette az enyvet a kredencból, azzal kente meg. Becsúsztatta a levelet a kredencfiókba. 5. Tekla karját hátra feszítve ült a hokedlin. Kibámult az ablakon a kertbe, azt a nagy gesztenyefát nézte, mely a háznak konyha felőli oldalát teljesen elfódte. Felfogta a nap erős sugarait, s árnyékokkal tűzdelte tele a konyhát. A falakon, a kredencen, az asztalon óriások fekete karjai hajladoztak. Hol eltakarták a lányt, hol engedték ragyogni alakját a fényben. Tekla a temetésre gondolt. A pap kiragadott egy mondatot a Miatyánkból: „...szabadíts meg a gonosztól”. A gonosz mindnyájunkban ott fészkel, kedves testvéreim, a gonosz nem ereszt ki a karmaiból senkit, ha már egyszer megkaparintotta a lelkét. Az ember az ördögé, és csak a mi Urunkon múlik, kit ment meg a kárhozattól. A gonosz rabolta el Mariska testvérünket is, szörnyű módon vetett véget életének. Ki tudja, mi irányította a gonosz kezét, kit szemelt ki végrehajtónak a pokol fejedelme. Rémtette figyelmeztetés valamennyiünknek: imádkozzunk, hogy az Úr mentsen meg minket a gonosztól, a gonosz kísértéseitől és fenyegetéseitől. Manapság ez a Miatyánk legfontosabb mondata számunkra: Szabadíts meg, Isten, a gonosztól. Aki nem él a gonosz rabságában, aki nem szenved tőle semmilyen formában, az tudja teljes szívéből szeretni az Urat, az tudja szeretni a felebarátját és az tud megbocsátani is neki, ha vétkezik ellene. Aki a gonoszé, az mindig indulatok foglya, rossz képzelgések lepik el, nincs egy nyugodt pillanata sem, éjjel-nappal szorongások űzik. Ha a gonosz befészkelte magát a lelkűnkbe, csak Krisztus jelével tudjuk onnan kikergetni. Most, amikor Mariska testvérünk lelki üdvéért imádkozunk, hogy az örök világosság fényeskedjék neki, ne feledjük egyetlen percre sem, hogy a sátán itt munkál közöttünk, bennünk birkózik, és higgyétek el, mindenre képes, csakhogy alattomos céljait elérje. Imádkozzunk Mariska testvérünk lelki üd588
