Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei
keresztező hullámvonalak alkotják a keretet. Ezek a gyöngyök a Felső-Tisza menti temetőkben gyakoriak (Kenézlő, Bashalom, Karos), de néha előfordulnak más vidék előkelőinek sírjaiban is (Pilin). Jellegzetes továbbá a lefelé- csüngő spirált utánzó fekete alapon fehér mintájú pasztagyöngy (Marosgombás, Elep-Mikelapos, Miskolc-Reptér). A nagy hengeres fekete üveggyöngyök némelyikén fehér rácsháló van, a háló mezőiben pedig pehér petty. Ezek is ritkák (Ipolykiskeszi, Elep-Mikelapos, Letkés). Jellegzetesek, de szintén ritkák a lapított gömbalakú, gerezdéit türkizkék színű gyöngyök (Bashalom, Tiszaeszlár, Sárrétudvari), a hasáb alakú, gerezdéit fekete pasztagyöngyök zeg-zug mintával sűrűn berakva, a kauri csigából készült gyöngyök. Kereskedelmi áruként kerültek a magyarokhoz a féldrágakő és borostyángyöngyök és az ezüst gyöngyök. Ez utóbbiak a törtezüst kincsek köréből származnak. Számuk jelentéktelen (Karos, Bashalom, Halimba, Csabacsüd, Ducó). A féldrágakő gyöngyök anyaga kvarc, íluorit, karneol. Főleg a 11. században terjedtek el. A honfoglalók hagyatékából korábban alig számoltak velük. Csak a köznépi temetők szakszerű feltárásával tűntek fel nagyobb számban. A korai karneol gyöngyök lecsapolt sarkú kocka, 6-8 oldalú hasáb alakúak, a későbbiek borsó alakúak és méretűek. A gyöngyökből kivarrt ingnyak is készült (Koroncó), de pártadíszként is előfordulnak (Sárrétudvari). A nyaklánc részét alkották a félhold alakú csüngök. A legelső darab Vác- Hétkápolnáról való (Hampelnél Vác vidéke). Ezeket említi Nagy Géza is a magyar viseletek történetében (1900). Nevük nála félhold alakú diszítmény. A köznépi temetők feltárásával csak lassan gyarapodott a számuk (Pilin-Sir- mányhegy, 1901, Bjelo-brdo 1895-97, Budapest-Lipótmező 1901, Kecskemét- Úrrét 1896). Az első, igazi, lemezes ezüst példányt, amely az ún. Királyfóldi kincsben (1897) került közlésre, nem ismerték fel. Hampel félhold idomú csüngőnek nevezte őket (1907), és Kada Elek is félholdalakú függődísznek mondja (1896). A magyarországi példányok bronzból vagy ritkábban ólomból öntöttek. A vezető- és a középréteg sírjaiban egészen ritkán fordulnak elő. Több változatuk különíthető el, attól függően, hogy milyen típusokat utánoztak az öntéssel. Új feldolgozásuk időszerű lenne, mert 1959 óta, amikor Kralovánszky Alán feltérképezte az összes ismert darabot, számuk megduplázódott. Az bizonyos. hogy van egy korábbi típusuk, amely morva hatást jelez, és a másik nagy kör, amely a törtezüst kincsek típusait utánozza. Nyakláncba szokták foglalni az amuletteket is. A legelőbb megleltnek a pilini Leshegyen talált „cápafog” látszik, s ugyaninnen származik egy nyúlt félgömb alakú görög feliratos füles csüngő. Szövege szerint óvó-védő szerepe volt. Az amulettek többségét két alapforma alkotja. A köznépi sírokban gyakoriak az átfúrt állatcsontok, állatfogak (Oroszlámos, Székesfehérvár-Demkó- hegy, Tinnye, Szob-Vendelin, Déva, Majs), és az óvó-védő mellkeresztek, melyeket a nyakban felfüggesztve viseltek, néha egyéb amulettekkel együtt (Szob-Kiserdő, Arad-Földvári puszta, Karász, Tiszaeszlár-Sinkahegy). Teljességre törekedve Lovag Zsuzsa próbálta típusaikat összegyűjteni. Ma már százon felül van számuk, de ez a bulgáriai ezres nagyságrendhez képest nem is sok. Különleges típus az amulettek között a kis fűrész alakú csüngő, melyet 58
