Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei
írja viszont Tergina Gyula 1883-ban, hogy az abonyi és tömörkényi nyakpere- cek, nyakékek sodrottak. Első' rendszerezésük Szőke Béla nevéhez fűződik (1962). Ma négy fő típusukat különböztetjük meg: 1. huzal nyakperecek. Vannak egyenletes huzalvastagságú és vékonyodó végű, kerek vagy szögletes metszetű változatok. Záródásuk két kampóval történik. Aranyból Zemplénben, bronzból Artándról említhetek példát. Különleges típus került elő Kiskunfélegyházán a Kántorhalmon: egyik vége elkalapált S végű. A múlt században anyagukat sodronynak mondták. Néha vas nyakperecekkel is találkozunk, ezek formája a rozsdásodás miatt ismeretlen (Rád-Kishegy). 2. A sodrott bronzhuzalból készült nyakpereceket általában egyetlen szálból két-három-négyrét hajtják, és utánna sodorják össze. Végeiken hurkot és kampót képeznek ki, a végek előtt pedig vékony huzalt tekercselnek fel a szálak egybefogására. Különleges megoldás a négy páros huzalból sodrott nyakperec. Eddig két darabot ismerek e típusból (Konyár-Vénkert és Hernád- kércs). A sodrott nyakperec szálai közé néha bronz filigránhuzalokat is sodornak. E típusból a legkorábbinak a gerendási (1879) és az alpári (1883) látszik, ez utóbbit .háromszoros bronzsodronyból csavart felhajtottvégű bronznyakék”-ként közölték. Később észrevették, hogy már Székesfehérváron is találtak egyet, de azt bronzkorinak határozták meg. A gerendási lelet nyak- perece is kérdéses az irodalmi adatok alapján, mert az eredeti közlemény csak három karperecről tud, később Nagy Géza összeveti és hasonlónak találja a székesfehérvári példánnyal. A rejtélynek az a megoldása, hogy két különböző leletről van szó, a nyakperec ajándékozás útján került a Nemzeti Múzeumba, a többi lelet ásatásból származik. 3. A fonott nyakpereceknek egyetlen típusa Galgócról került elő. Már Hampel rámutatott, hogy a törtezüst ékszerek köréből származik. A fonott nyakperecek ezüsthuzaljait a két végén lemezzé kalapálták el, e lemez végén van a két kampós zárótag. 4. A vékony ezüstszálakból hálós felületűre font nyakperecek. Szintén a törtezüstök köréből kerültek ki, és hosszúéletüek, mint a Richárd pusztai lelet jelzi. Honfoglalás kori darabok ritkán kerülnek elő (Nyitra, Sorokpolány, Bod- rogszerdahely). A nyakláncok egy része ezüstből készült. A láncszemek kialakítása szerint több típusuk van. Lazább kapcsolódás alakul ki akkor, ha a páros karikákat kapcsolják össze (Karos, Kúnszentmárton). Sűrűbb és vastagabb lánc alakul ki akkor, ha a láncszemeket kissé összeonyomva ívben összehajlítják (Hetény, Csekej). A harmadik füzési mód, ha a kettős láncszemet derékszögben megcsavarják középen, így egy elfordított nyolcas alakul ki. A láncokra szívalakú ezüst lemezeket, csüngőket erősítettek fel a csüngő felső részén visszapödrött csőfülön keresztül. Az ilyen csüngőket lószerszámnak is vélték (Gödöllő), pl. Nagy Géza és Hampel J. (1900). Előfordulnak az 1912-es békési leletekben is. Első hiteles példányukat, a kunszentmártonit Dienes I. közölte le (1972). A nyakláncok leggyakoribb formája gyöngyökből van fűzve. A honfoglalás korra legjellemzőbbek a fekete alapú, rácsorgatott fehér szemes üvegpaszta gyöngyök, a fekete, sárga, piros vagy kék alapszínű berakott szemesgyöngyök. A „szemek” piros-fehér-zöld színekből állnak össze. A szemek közt egymást 57
