Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei

gyűjteményben volt. Még egykori megnevezésük is félrevezető. Nagy Géza 1892-ben a gödöllői példányokat áttört boglárnak nevezte, és formailag együtt említette őket a koroncói négyszírmú rózsával, vagy a piliniekkel, azaz a rozet- tás lószerszámveretekkel. Szerepük még kevésbé volt ismert. Az egri korongot (1898) Bartalos Gyula rézrózsának, máshol pedig áttört művű bronz csüngőnek írta le, és a lószerszám díszének hitte. Hampel abból indult ki, hogy bőr alátétre helyezhették őket. Általában a férfiak vagy a lószerszám diszítésének tartotta az áttört korongokat (1907. 67.). A lemezes változatok közül az egyik legkorábbi a nagyrévi (1895). Ennél bőr alátétet figyeltek meg. További szempont volt, hogy lovas sírokból kerültek-e elő. Amennyiben lovas sírban találtak lemezes korongot, akkor lószerszámnak könyvelték el. Ha nem találtak lovat, akkor a ruházat díszeként, vagy párta, esetleg süveg felvarrt ékességeiként tartották nyilván őket (Hampel 1896. Nagy 1900).

Az első pontos megfigyelés Hencidán történt (1933). Fettich helyszíni megfigyelését László Gy. kamatoztatta, és az áttört korongok a párta vagy süveg pereméről lecsüngő, szalaggal felerősített dísszé váltak. A lemezes korongokat azonban szemlátomást másként erősítették fel, ezért ezeket melldíszeknek rekonstruálták: így Cs. Sós Ágnes, Szabó János Győző, sőt eleinte Dienes István is (1961). Amikor Csallány Dezső 1959-ben összefoglalást adott a két korongtípusról, még nem ismerte szerepüket, és különböző funkcióban próbálta megvilágítani helyzetüket. Ekkor azonban már megtörtént a viseleti mód hiteles megfigyelése: 1958-ban Dienes I. és Makkay J. a bashalmi 2. temetőben tapasztalhatták, hogy az áttört korongok egy-egy bőr függesztő szalagra voltak felerősítve. Magát a bőrszalagot véretekkel díszítették, s a fej két oldalán a hajfonatokból függtek le. Csallány D. ekkor ismerte fel, hogy az általa 1959-ben közölt tiszaberceli korongpár is hasonló módon lehetett felfüggesztve, mert ott az egyik lemez mintás oldalával lefelé feküdt a váz alatt, míg a másik a bal kulcscsont belső felénél. Ilyen helyzetben akkor lehetnek a korongok, ha a hajfonattal együtt mozognak. S bár még egy ideig ingadozott a viseleti módról való vélemény, az újabb jó megfigyelések kétségtelenné tették a hajfonatba befont viseletét. A legszebb lemezes korongok Rakamazról, Zemplénről, Dormándról, Aldebrőről, Ibrányból, Tiszavasváriból, Biharker- esztesről, Anarcsról, és Karosról származnak, közülük a zempléni férfi sírból.

Az öntött-áttört korongok között több sorozat van, amelyek vagy azonos öntőmintából kerültek ki (Sarkad, Hencida), vagy azonos műhelyből (Eger, Bashalom, stb).

A korongok után áttérhetünk a honfoglalók ékszereire. E tekintetben sokkal jobb helyzetben vagyunk, hiszen az ékszerek köre, és szerepük is egyértelműbb, ritkán kíván rekonstrukciót.

A legkorábban megtalált síroktól kezdve a 20. század elejéig szinte az összes ékszerfajta és ékszertípus ismertté vált. E tekintetben alig van különbség a vezető réteg és a köznép anyagának megismerésében. A vezető réteg ékszerei között több az idegen eredetű, az importból vagy zsákmányból származó darab, melynek máig sincs párhuzama. Amennyiben töredékes darab is volt köztük, azoknak nem mindig ismerték fel a rendeltetését. A nagyteremiai háromszögletű csüngőjű fülbevalót már csonkán helyezték sírba. A megtaláláskor veszhetett el a függesztőkarikája. Ezért körülírással próbálták meghatározni. Pulszky F. 1897-ben „két egymásra megfelelő három53