Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő I.
toztatták a háború természetét, a polgári lakosság millióinak azonnali halálát okozva, hogy igazságos háborúról nem lehet többé beszélni, csak mint kifogás jöhet szóba. Merton nem érte be azzal, hogy egyszerűen rámutat a nukleáris háború helytelen felfogására, konkrét javaslatokat is tett olyan tevékenységekről, amelyekben az érintett keresztények elkötelezhetik magukat. Szerinte a keresztényeknek újra rá kell találniuk a hitre, amely a hidegháború kezdete óta csaknem elveszett. Olyan sok keresztény fejlesztett ki egyfajta „hidegháborús vallást”, amelynek segítségével Oroszországgal együtt keresztes hadjáratként dicsőíthették a nukleáris háborút, hogy az igazi keresztény tudat közben teljesen erodált, ha meg nem szűnt végleg. Merton azt kérte a keresztényektől, hogy a vallásos klisék szajkózása helyett próbálják meg bizonyos perspektívából szemlélni a problémákat. A hit belső talajának és a tudat tisztaságának kultiválására biztatott, amely nélkül a keresztény nem remélheti, hogy valaha is eltávolodik saját önző érdekeitől és az anyagiakban bővelkedő, de a lelkiekben holt társadalma perifériális vonatkozásaitól. Miközben a keresztényeknek minden lehetséges módon védeniük kell a vallási, politikai és kulturális értékeket, amelyek értelmet adnak az életnek, nem lehetnek egy olyan háború szószólói, amely a valóságban elpusztítaná ezeket az értékeket. Merton egyaránt felszólította az egyházi hierarchiát és a teológusokat, hogy korrigálják tévedéseiket saját felfogásukban, amelyek elősegítették a hidegháborús vallás kialakulását. Javasolta, hogy térjenek vissza a hagyományos keresztény erkölcsi tanításokhoz, és gondolják azokat át a jelen körülmények fényében. Másrészt vissza kell térniük az erkölcs ősi alapelveihez, ahogy az a szeretet és erőszakmentesség evangéliumi etikájában feltárul, amelyet a középkorban legalábbis elvben elfogadtak, de amelyet már csak szavakban követtek az 1960-as években. A keresztény társadalom-teológia egyik területe, amely Merton szerint újraértelmezésre szorult, a pacifizmus erkölcsfilozófiája volt, amelyet egyes keresztények új életmódként adoptáltak, mások pedig teljesen elvetették, mint régimódit és elégtelent. Azt javasolta, a 20. századi keresztényeknek ,Relatív pacifistákká” kellene válniuk, elfogadva az igazságos háborúban való részvételt, de elvetve a nukleáris háborút, amely szerinte sosem lehet igazságos. A relatív pacifista követné az igazságos háború hagyományos katolikus dokrináját, kivéve ha nukleáris fegyvereket is használnának. Míg az Evangéliumok nem engedik, hogy a katolikus abszolút pacifista legyen, Merton felfogásában megengedik, hogy bizonyos körülmények között pacifista legyen, mint például amikor egy helyi és nem-nukleáris háború igazságtalan vagy igazságtalan méreteket ölthet. A nukleáris fegyverek korlátlan használata azért is teljesen immorális, mert megsemmisíti a polgári központokat. Ez nem más, mint gyilkosság, amire sosem lehet engedély. Szomorúan vette tudomásul: komoly vallásos gondolkodók eltűrték, hogy egyesek felelőtlenül pacifista szerepben tetszelegtek kora Amerikájában, amivel a pacifizmusról negatív kép kialakulásához járultak hozzá; a pacifistából érzelgős idióta vagy még rosszabb: önbecsülését féltő gyáva alak lett, aki szentimentális és zavaros ideálok mögé bújik. Abban a hitben, hogy a nukleáris háború ellenzése a mai keresztény legsürgősebb feladata, amelyhez leg499
