Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő I.
semmilyen magasabb civilizációval. Embereket szakítottak el munkájuktól, falujuktól, amely szegény volt, de egyszerűségében szép, városi nyomorúságba kényszerítették őket, ahol életük teljesen értelmét veszti. Ha ezek az otthontalan emberek Magóg földjén elégedetlenek a sorsukkal és jelenlétük túlságosan szembeszökő', elveszik a gazdagok étvágyát, gettókba vetik őket; ha sorstársaik Góg földén szót emelnek sorsuk jobbításáért, munkásbrigádba kényszerítik, szlogenekkel tömik vagy lelövik őket, ha tovább protestálnak. Magóg eltünteti szem elől a szegényeit, azt színlelve, hogy nem is léteznek, Góg mozgásban tartja őket, mintha ebből valami pozitív eredmény származna. Góg és Magóg egyformán úgy tesznek, mintha nem vennék észre, hogy a világ népessége óriási részének nincs hol aludnia, nincs mit ennie, nem jut oktatáshoz vagy orvosi ellátáshoz. Mindegyik azzal nyugtatja lelkiismeretét, hogy a szegénységet valamely hivatalon keresztül kézben tartja és kezeli, amely valójában mossa kezeit az egész ügyet illetően. Merton egyik leghatásosabb fordítása egy olasz pap, Don Primo Mazzolari naplója volt, aki mintha Merton gondolatait mondta volna el Gógról és Magógról. A fordításhoz írt bevezetőben szégyenérzetét fejezi ki, amiért a mai világnak ő is része. Kijelenti: egyáltalán nem hisz a minden nemzet szegénysége problémáinak megoldására készített tervekben. A fordításból vett szemelvény aláhúzza saját érzéseit a hidegháborúval és a szegényekkel kapcsolatban, akik annak legszomorúbb áldozatai. Idézi Primo atyát: ,A szegények és Isten között közeli hasonlóság van, folyamatos találkozás. Nem azt mondja Jézus, aszerint leszünk megítélve, ahogyan tápláltuk, felfrissítettük és megvigasztaltuk őt a szegények képében? Ha nincsenek szegények, nincs Jézus sem. A szegények jelen vannak, ahogyan Isten is: ugyanaz. Kényelmetlenül érezzük magunkat: jobb lenne Isten nélkül, jobb lenne szegények nélkül.” Bár Merton egyetértett mind a kommunizmus, mind az amerikai idealizmus több eredeti szándékával és céljával is, szembenállt a kommunista mozgalommal és az amerikanizmussal, amelyeket az eredeti elképzeléssel perverziónak tekintett. Úgy vélte, mindegyik lemondott a moralitásról, amelyre szükség lett volna az eredeti célok eléréséhez, és így eljátszották az emberek szövetségéhez való jogukat. Szerinte a kommunizmus rég lemondott ideáljairól, és a gyűlölt náci ellenséget utánzó totalitárius diktatúrává lett, és Amerika is közel járt ahhoz, hogy ugyanez történjen vele. 1968 márciusában azt mondta, Amerika arra a Németországra emlékezteti, ahová 1932-ben látogatott, közvetlenül Hitler náci uralmának kezdete előtt. Felidézte a zsidógyűlöletet, a nemzetközi presztízs vágyát, amely végül a világháborúhoz vezetett, és a legtöbb német állampolgár felelőtlenségét, amiért a közelgő nácizmussal szemben nem tanúsítottak tömeges ellenállást. Úgy érezte, ugyanezen fenyegető jelek voltak jelen Amerikában is a választási év során: a gyűlölet kifejeződései a rebellis feketék iránt; az országról egy olyan image megőrzésének vágya, mint amilyen a háborút még nem vesztett nép mítosza, miközben egyre közelebb sodródtak az ázsiai háborúhoz; az amerikai állampolgárok részéről pedig felelőtlen hozzáállás a választásokat megelőzően az olyan jelöltekhez, akik - Merton szerint - akár fasizmusba vagy nukleáris háborúba is sodorhatják az országot. Mivel 492
