Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő I.
behatárolni, csoportba sorolni, megcímkézni, Góg rálo, Magóg pedig megfosztja az otthonától, a munkájától vagy az ülőhelyétől az autóbuszon. Mindkettő földjén élet és halál minden egyébtől függ, csak attól nem, ami vagy. Merton Magóg földjén élt, és bár ó' és Magóg ritkán értettek egyet etnikai kérdésekben, azt elismerte, hogy Magóg legalább hagyta békében élni, amit Góg valószínűleg nem tett volna. Magóg nem követelt túlságosan sokat, megengedte állampolgárainak, hogy ne értsenek egyet, miközben nyomást gyakorolt rájuk, hogy alkalmazkodjanak. Merton félig-meddig bízott az idealista hangnemben, amely Magóg természete mélyéből szólt, érezve, Magóg mégiscsak humánus volt minden materializmusán túl. De félt is, hogy Magóg ideáljai súlyosan hátrányos helyzetbe hozhatják a Góggal folytatott küzdelemben. Félt, hogy egy napon az ideálokat feladják a győzelem reményében. Magóg keresztény, de Merton ezt úgy jellemzi, mint a pénz, az aktivizmus, a passzív tömegek, a parádék és a hangszórók kereszténységét. Felfogása szerint Magóg, aki a valóságban hitetlen, cinikus módon toleráns a szentimentális, atléta Krisztus-képpel szemben, amelyet a keresztény művészek táplálnak, hiszen egy ilyen Krisztus Magóg hasznára van a Góg elleni küzdelemben. Ez a Krisztus az ateista Góg ellen tiltakozik, és nem a templomban pénzt kéregetők ellen, és támogatja Magógot minden kezdeményezésben. Magóg - ezzel, hogy tolerálja ezt a hasznos Krisztus-képet - egészen vallásosnak tűnik, de Merton rámutatott e tolerancia hipokrita voltára. Úgy ír Gógról és Magógról, mint két óriási féregről, hangyabolyra emlékeztető' céltalan, értelmetlen, lélektelen és örömtelen társadalmakkal. Előre vetítette, hogy a két boly végül majd megsemmisíti egymást, és a déli félteke örökli a földet. India, Arábia, Afrika, Latin-Amerika, Ausztráia és Indonézia lennének a világ vezetői. Bár Merton egyáltalán nem várta a nukleáris háború kitörését, amely elpusztítaná az északi féltekét, kijelentette, hogy a világ jobban járna, ha ezek a déli népek irányítanák a rájuk jellemző sajátos életszemlélettel. Úgy hitte, az ő életfilozófiájuk - amely szerinte inkább konkrét, mint absztrakt; inkáb hieratikus, mint pragmatikus; intuitív és megindító, mintsem racionális vagy agresszív - sokkal jobb világot teremtene a jelenleg létezőnél. Azt tanácsolta a túlélő harmadik világnak, hogy ne próbáljon Góg- hoz és Magóghoz hasonlítani; figyeljék meg, ők mit tesznek, és cselekedjenek másként; figyeljék meg azok hivatalos kijelentéseit, ideológiáit, és sekélyesnek fogják találni azokat; figyeljék meg viselkedésüket, fennhéjázásukat, erőszakosságukat, hízelgésüket, álszentségüket: gyümölcsükről lehet rájuk ismerni. Mindkét nagyhatalmat bűnösnek nevezte, mert mellőzik a szegényeket, mert annyira a hidegháború megszállottjai, hogy pontosan azokról feledkeznek meg, akiket állítólag szolgálnak. Az Egyesült Államok azt ígérte, pénzével és gépeivel megszünteti a szegénységet az egész világon; Oroszország azt ígérte, forradalmával és gépeivel teszi ugyanezt. Miközben azonban ígéreteket tettek, a szegénységből nyomorúság, szenvedés, éhínség és leplezetlen szolgaság lett. Megvetette Gógot és Magógot, amiért hidegháborúsdit játszottak, miközben a világ nagy része szegény maradt, és itt nem a primitív kultúrák természetes szegénységére gondolt, amely némiképp méltóságteljes szegénység, hanem nyomorra. A modern világ általános szegénységéért a két szuperhatalmat tette felelőssé, amelyek primitív kultúrákat pusztítottak el, de azokat nem pótolták 491
