Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Szombath László: Romkápolna

Hiányzó lapok egy családregényből

...persze, hogy ártatlan volt az alezredes úr, tudta azt kérem szépen mindenki, dehát olyan idők voltak, hogy jobb volt hallgatni, meg aztán nem is nagyon kérdezték az embert, ha meg igen, abban nem volt köszönet... azok a fránya fényképek tettek be az alezredes úrnak, tetszik tudni, amelyiken pisztoly van a kezében... dehát tudja a fiatalúr is, hogy a Krasznai bácsit is nyomorékra verték, pedig csak részeg volt az öreg aznap is, ugyanúgy mint máskor. Talán inas korában rúgott be utoljára, vagy először, aztán azóta meg ilyen... így szoktuk mi meg... nem akart ő forradalmat, a rossebet, azt a liter szilvát akarta, amit az igazgató-tanító úr ajánlott neki egy kis szakmunkáért, hát elvégre is kőműves volt az öreg, az álláson fönt már szédült, de a ruszki emlékműhöz nem kellett más, csak kalapács és vésó'... meg egy kis erő is kellett volna, hát ezt remélte az öreg a pálinkától... olyan bevakolt téglaoszlop volt az az emlékmű, végül is traktorral meg lánccal huzatták el, mert az öreg a pálinkától berúgott és bamba pofával hallgatta a szabadságról vagy miről szónokló átszellemült kalauzt, akit aztán agyonvertek a pufajkások... én mondom magának fiatalúr, ne avatkozzon fólfordulásba, aki vasutas. A Karcsi gyerek is tudhatta volna kalauz létére, tanult ember volt, hogy itt már ’19-ben is akasztottak kalauzokat, aztán akkor is valami forradalom miatt... rájuk járt a rúd... a kalauzokra... nem való az ilyesmi állami embereknek... belekeveredni mindenbe...

...az nem úgy volt, nekem elhiheti, ott álltam a nemzetőrök mellett, amikor valamelyik marha, talán a volt jószágigazgató úr fia, az Elemér, akit még a jószágigazgató úr sem szeretett a kutya természete miatt, elordította magát, hogy: forgassuk ki a sírból is a ruszkikat!... és volt ott néhány hozzá hasonló, meg egypár kocsmabútor, aki azonnal helyeselt, hogy a letiport haza meg a forradalom most kíméletlen igazságosztást vár el a fiaitól... és ezek otthagyták az igazgatóimat, aki nagyon szépen beszélt, meg nyugalomra intett mindenkit, de már beszélhetett... ezt nem helyeseltem én, minek a halottakat bolygatni.

...nyugodjanak... meg aztán a Mári is igen visított, hogy most megfizettek mindenért, hát nem akarom én ó't bántani, volt szegény még Pentelén is... dehát eló'tte, ugye, a sarki házban volt lány... jártam én is oda legénykoromban, a Márihoz... férfiak vagyunk, vagy mi az isten... de nem akartam én vele menetelni... főleg a temetőbe...

...az alezredes urat becsülte kérem itt mindenki, persze neki is voltak ellenségei, sokan örültek, amikor az AVO-sok elvitték... az a kocsis, na hogy is hívják, várjon... majd eszembe jut a neve, az nagyon hőbörgött, hogy ezt kell csinálni a fasisztákkal, de akkor az állatorvos úr, tetszik tudni a fiatal Klein, azt mondta: jöjjön Lajos, megvizsgálom, de nem tudom, hogy ekkora állatot meg lehet e gyógyítani, mert akkor maga szerint 1944-ben miért keresték annyira a nyilasok az alezredes urat, talán a Szálasi helyére akarták tenni? ... a Klein doktor meg csak tudta, hiszen ők is itt bújtak a község melletti majorban... aztán a Lajost a kommunisták kiemelték, nagy ember lett a járásnál, az állatorvos urat meg egy hajnalon szépen elvitték a rendőrök, úgy hal480