Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Szombath László: Romkápolna
lottam él még, valahol Kanadában és dúsgazdag... nohát... itthon sem volt éppen szegény... az a marha Lajos meg már elitta az eszét, csak azt magyarázza mindenkinek, hogy Rákosi személyesen szorította meg a kezét, mutatja is, hogy melyiket, hát inkább megmosni kéne, de azért egy fröccsre én is meghívom néha a Hatcsöcsübe.. nem ember az már... nem lett volna semmi baj itt kérem, a diákok égették az orosz könyveket, bizottságosdiztak, a Jenő úr, az egyetlen megbízható férfifodrász kinyomtatta a saját verseit és el is szavalta mindenhol... menekültek is előle a népek... a Gyűjtőben is igen szépen vágott hajat kérem, mert költészet ide, vers oda a maga hat évét a Jenő úr is megkapta... itt csak egyetlen pofon csattant, semmi más erőszak... és az a füles is... a Giziké kapta, mert az apja elkapta egy negyedikes gimnazistával csókolózva.. forradalom van, papa, mondta az apjának, de a Sanyi, ez a szép nagydarab tehenész ezt nem nagyon értette, ő csak a nemzetiszín karszalagos suttyót látta, aki igen nyomorgatta az ő 15-éves, bögyösödő lányát, hát elkapta a méreg, majd adok én neked forradalmat az utcán csó- kolózni te cafat! üvöltéssel lekent egyet magzatának... szegény Tibi gyerek meg majdnem összerondította magát, hogy Sanyi bátyám, Sanyi bátyám, elveszem a Gizit, forradalom van, Sanyi bátyám! Ez a nagy marha ember amilyen hirtelen volt, olyan jószívű... menj haza fiam, mondta a reszkető kamasznak, cserélj gatyát... hogy-hogy nem, van neki négy unokája... a Sanyinak... csak gatyát cserélt az a Tibi... ...az alezredes úr otthonról jött, azt mondják, akik arrafelé laktak, meg még laknak most is, nemigen cserélődnek itt az emberek., jóvérű népek vannak erre... az emlékműnél nem láttam, nem nagyon mutatkozott előtte sem, amióta kiszabadult, nem szeretett mutatkozni... vagy nem lehetett neki... én már csak a temetőben láttam, amikor előkapta zsebéből a pisztolyt... azt a fegyvert egy gyerektől vette el... látta is a Jónás néni, akit nemrég temettünk... persze a rendőrök nem hittek neki... pedig elment tanúskodni is, de be sem engedték, a kapus őr még csúnyákat is mondott neki, pedig igen erényes asszony volt... talán ha nem lő a levegőbe... akkor nincs ekkora baj, de már nagyon vadak voltak az emberek, akkor az alezredes úr fölállt a sírra és a levegőbe lőtt... hogy na most már hazafelé emberek, hát micsoda hullarabló mocskos banda, azt a keserves kutya úristenit ennek a büdös cselédtempónak, vagy valami ilyesmi... szóval iszonyúan lebarmítóttá őket, látszott, hogy tiszt úr volt a régi rendbe... én azt hittem, széttépik, de csak állt és ordított a füstölgő revolverrel., nagyon tudott ordítani... ezek meg lassan eloszlottak, az alezredes úr meg csak állt, állt ott, amíg az utolsó is el nem takarodott... nagyon sajnáltam, amikor megtudtam, hogy fegyveres lázadásért fölakasztották... kemény ember volt... jó ember volt, mégha tiszt is... most már mindegy. Régen volt, fiatalúr. 481
