Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Marafkó László: Feljegyzések senkinek
te mondod ki. A sajátodét is kimondhatod, de az átéltet ez csak közelíti. Azt hiszed, a leírtat átmentetted, pedig csak a múlandóságot gyarapítottad. E dadogásból hiába épülnek dicsó'ségek, nincs menedékjog az időben. Ez az elátkozottság a jutalmad: nem a hívságokért és nem önmagadért vagy. Álom - az idő barlangrendszere. A tejüveg délutánon átüt az ébrenlét negatívja. S előhív egy másik idő lemezén. Ez már nem a „mintha”, ez már az, ami ott van minden dolgod ellenie ttjeként. Ez nem a hömpölygő idő, ez az élő idő mórikálása. Megérinthetetlen, bár ő megérint. Mért kísérted hát az elmondhatatlant? Míg önmagát fel nem derítve, de létét durva jeleivel kiütköztetve szokatlan világ fordult köréd, mely embereket züllesztett pincebogárlétbe, másokat kanáripompába, miközben sasnak hiszik magukat, szégyenkezhetnél, hogy nem e maszkabáli forgás krónikása vagy, ám egyre bizonyosabb, hogy attól vagy az, aki, hogy egyazon utca átváltozását éled meg - századszor is. Nem a falak kopását, hanem azon árnyék eljövetelét, mely óriás kárpitként az égből alámerül, e földi karnevál szereplőinek érdektelenül, neked talányos üzenetként, mely perceidet átfordítja, mint hangtalan számlálóórát. S nem irigyled a mindig zaklatott többieket. Egymásba érő világok demarkációs övezetében jársz-kelsz, gyanútlan pacifista, ki egyszer aknára száll... Bárhol belefoghatsz, mindig ugyanaz: elnézhető monománia immár. Mint élő mágnest forgat, kitüremkedik rajtad, s te létezésed alapszavait villogtatod: mint mániákus késdobáló. Pengék fenekednek a semminek. Olyan ez a délután, mintha másik volna. Függönyfényderengős. Öngyilok- ébresztős. Készülődnél tőle, pedig nincs hova menned. Illetve mért ne volna. Ablakod mögé, ahonnan ugyanoda nem látsz, mint bárhonnan. Az a megvilágosodás sosem jön el. De bármikor megkísérelheted, hogy áramába szegődj. Már ez a bizalommal teljes elszánás is több, mint ami elérhető. Többet remélni - felér a hazardírozással. Mi kényszerít, vagy úgy véld, egy névtelen általad mondja ki magát? Azzal, hogy vele gondolsz. Azzal, hogy belédfészkelte magát, anélkül, hogy személyleírást adott volna e kései körözéshez. Pusztán egy szívesség továbbítójának hiszed magad. Ahogy egy bevásárlást elintézünk, legyintve. E természetes gestustól válik sejtelmessé, mint egy baljós álom. Ahogy te játszol az elméddel, úgy hangol rajta más is. Valaki visszaréved-e majd vélt érdemeid nélküli életedre? 477
