Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Molnár Tamás: Vallás, egyház és modernség

Róma mégis megérdemelné, hogy legalább papjai és teológusai között ne alakuljanak „ötödik hadosztályok” olyanok vezetése alatt, mint az utóbbi idődében és a zsinat óta, Hans Kung, Schillebeecx, Gaillot, Charles Curran, McBrien, Drewermann vagy egyes dél-amerikai papok, kalasnyikovval kezükben.

De ez is kirajzolja a mai képet, hozzá tartozik, mint 2000 évvel ezelőtt a római cirkuszi játékok. Akkor viszont a keresztény vallás magvát nagy emberek és szentek védelmezték: hitben, filozófiában, és intézményesen. A nosztalgia ezirányban felesleges idó'töltés, mivel mint hangsúlyoztuk, az egyház nem képes magát kivonni a társadalmi szerződés kötöttségei alól, és engedi a modernitásnak az ellenfél által meghatározott tanai szerinti térhódításait. Felismertük, hogy korunk nyugati ideológiája intézményellenes, a fólaprózódást részesíti előnyben, és a dialógus nevében offenzívákat indít a szakralizált tradíció ellen. Másként fogalmazva, azt is lehet mondani, hogy a protestáns szenzibilitás győzedelmeskedik, hiszen a Reformáció, Luthertől a groteszk amerikai szektákig (televíziós evangélisták, stb.), az állandó megújhodást vallja, még akkor is mikor jelszava „vissza az evangéliumhoz!” Semmiképpen sem szabad a Reformációt lekicsinyelni, de azt sem illik elfelejteni, hogy a demokrácia ebből a talajból hajtott volt ki, és hogy ilyenformán a pluralista demokrácia nem kedvez feltétlenül a római hit alapelveinek. Dialógus, igen, caritas minden esetben, de ugyanakkor önvédelem is, a dialógus-partner tanainak alapos boncolgatása, és az egyház igazának félelem nélküli, folyton-folyvást való hirdetése.

469