Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Buji Ferenc: A magyar püspöki kar körlevele
BUJI FERENC A magyar püspöki kar körlevele A Magyar Püspöki Kar a millecentenárium évében és a magyar kereszténység ezer éves évfordulóján körlevélben fogalmazta meg, miképpen vélekedik az egyház a mai magyar valóság szociális, gazdasági, politikai és kulturális aspektusáról. A körlevél az adott témaköröket azonos struktúra szerint elemzi: eló'ször diagnosztizálja a helyzetet, majd ezt követően terápiát javasol. Mint ahogy a „diagnózis” szó is jelzi, a körlevél a legtöbb ponton „betegnek”, vagy úgy is mondhatnánk, hogy kritikusnak ítéli a helyzetet. Ez tulajdonképpen a körlevél egyetlen igazi érdeme, legnagyobb „teljesítménye”. Ez a teljesítmény azonban nem annyira a katolikus egyház „éleslátásának”, mint inkább bátorságának köszönhető: ki merte mondani, hogy a mai magyar társadalmi valóság nem sok örömre ad okot. Ugyanis annak felismerése, hogy a mai magyar társadalom több vonatkozásban is válságban van, igazán nem tekinthető számottevő intellektuális teljesítménynek akkor, amikor ma Magyarországon jószerivel mindenki ezen a véleményen van. Hogy gazdasági helyzetünk siralmas, azt mindenki saját bőrén érzi; hogy szociális viszonyaink táján - finoman fogalmazva - nincs minden rendben, ezzel az a réteg, amely valamilyen formában rászorul a szociális támogatása, maradéktalanul tisztában van; a politikáról kialakított vélemény világosan kiolvasható az általános politikai kiábrándulásból; ami pedig a kultúrát illeti, mindazok, akik - bármennyire is kevesen vannak - felelősséget éreznek a magyarság kulturális állapotáért, nagyon is világosan látják azt a szánalmas helyzetet, amelynek egyre inkább foglyai vagyunk. A körlevél a diagnózis tekintetében tehát nem tett egyebet, mint regisztrált: ám nem is annyira magát az állapotot, a krízist regisztrálta, hanem inkább a kimondott vagy kimondatlan közvéleményt. Éppen ezért a körlevél diganózisának egyedüli érdeme - a kritika egyházi részről szokatlan bátorágán túl - a közvélemény különféle, igen széles rétegeiben megnyilvánuló kritikus hangok összefoglalása, rendszerezése és kifejezése. A diagnózis után a terápia következik a körlevélben. A diagnózis és a terápia között mindig lennie kell egy összekötő mozzanatnak, s ez az okok felderítése. Sajnálatos módon ez az alig túlbecsülhető jelentőségű mozzanat jószerivel kimaradt a körlevélből. Márpedig az okok ismerete - éspedig alaposan felderített ismerete - nélkül nem lehet érvényesen megfogalmazni a terápiát. Nos, ami ez utóbbit, nevezetesen a terápiát illeti, az az okok ismeretének 470
