Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei

rás még 1900-ban is teljes hitelt adott Lohoczky megfigyelésének, és kivételképpen, ha másodlagos felhasználásban is, de süvegdísznek hitte a szolyvai tarsolylemezt. Amikor Tarcalon 1895-ben újabb tarsolylemezt találtak, Jósa, bár némileg kétkedve a szólő alá forgatásnál jelen lévő vincellér beszámolójában, mégis azt írja: „a süveget díszítő lemezek és nyílhegyek az emberi csontváz térde táján voltak elhelyezve”. Bezdéden új megerősítést nyert megfigyelése, mert a „tarsoly alakú aranyozott lemezt” az alkaron találta három bőrrétegre felerősítve.

1900 év elején került közszemlére a bodrogvécsi lelet. Itt a díszes előlap mellett egy diszítetlen hátlap lemez is tartozott a tarsolyhoz. Köztük volt a bőr fedőlap. Dókus Gyula ezért egyértelműen tarsolylemeznek merte nevezni. Megállapította, hogy a tarsoly külső részét fedte. A leletkörülményeket azonban úgy értelmezte, hogy a két lemez között zacskó képződött, ez lett volna maga a tarsoly. Azt viszont kizártnak tartotta, hogy süvegdísz lehetett volna, mert ahhoz nem kell két lemez. Másrészt a bodrogvécsi lemez hátlapján ott volt a csiholó és a kova oxidlenyomata. Ezt a megfigyelést már felhasználhatta Jósa, amikor a tuzséri 6. sírban való elhelyezkedést konstatálta. Ekkor érezte magát végkép meggyőzve a tarsolylemezek funkciójáról (1900). Amikor pedig Posta Béla a magyarországi leletek oroszországi párhuzamait kutatva rábukkant a zagrebinyi, majdnem épen megmaradt bőrtarsolyra, és az északi finn leletekre, teljesen egyértelművé vált a régebbi meghatározás tarthatatlansága.

Ezután negyven évet kellett várni, amíg László Gyula és Méri István a bodrogszerdahelyi ásatáson gondos munkát végezve felfedezték, hogy olyan tarsolyok is vannak, amelyek bőrfedelét 1-1 veret díszíti. A következő lépést Dienes István tette peg, amikor a véretekkel díszített tarsolyok sorát rekonstruálta. Előbb az Újfehértó-Micske pusztait, majd a Budapest-Farkasréten talált leletet 1970-ben, a honfoglalás kori leletek tervezett korpuszához megrajzoltatta édesapjával a bashalmi 2. temető sok kis szegélyverettel díszített tarsolyát, amely végül a karosi ásatáson 1986-7-ben igazolódott többszörösen. Közben az is kiderült, voltak préseléssel díszített fedelű bőrtarsolyok is. Az egyetlen hiteles maradvány Sárbogárdról származik Kralovánszky Alán és Ery Kinga ásatásából.

Az öv a férfi ruházat és felszerelés különösen későn megfigyelt darabja. Amíg Dienes I. a bashalmi 2. temetőben 1958-ban sikerrel megfigyelt és feltárt, parafinban rögzített egy veretes díszövet, addig elég homályos elképzelések léteztek. Előbb a szíjvégek és a csatok tűntek szembe, bár koránt sem biztos, hogy a fegyveröv részeire gondoltak (Pulszky 1891), és fordítva, a pilini Leshegy 1. síijának öwereteit lószerszám díszeinek vélte Nyáry Jenő. A benepusztai lelet liliomos vereteit Erdy (akkor még Lutzenbacher) János 1846-ban beletározva még Bene vitéz nyakbavetője vagy övszíjára való ékességeknek határozta meg. A verebi sír öwereteit Nagy Géza véli kantárdíszeknek (1892). Hampel számára az okozott fejtörést, hogy szigorúan, milliméterben mérte a veretek és szíjak szélességét. így többnyire több szíjat tételezett fel, s 4-6 szíj esetében nem merte kimondani ítéletét, hogy mely vereteket sorolta az övhöz, melyeket a lószerszámhoz. A verebi véretekhez pl négy különböző szíjat tételezett fel (1900. 774.). A ruházatban minden esetre

47