Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei

fegyverzetéhez tartozott. Nagy Géza szerint a bőr vagy nemezsüveg a díszlemezzel talán elegendő védelmet nyújtott a kardcsapás ellen. A díszlemez a tarsolylemez volt.

Honfoglalás kori hagyatékunk korán felismert ill. fellelt része a ruházat díszítése és az ékszerek nagy csoportja. Arra ugyan Jankovich Miklós és Erdy János, sőt később Pulszky Ferenc és Nagy Géza a nagyteremiai, Reizner János a szeged-bojárhalmi sírlelet értelmezésekor rájöttek, hogy megbízhatóan nem tudják elválasztani a ruha és lószerszámdíszeket, nemhogy a rekonstrukciót megkísérelhették volna, mégis voltak bizonyos próbálkozások. Előbb Benepusztával kezdődően úgy vélték, hogy eleink „nemcsak magukat, hanem méginkább paripáikat... drágaságokkal fényesítették”. Később a kizárásos módszerrel próbálkoztak, volt-e a sírban ló, vagy sem. Ha nem találtak ló-cson- tokat, akkor a vereteket a ruházat díszeihez számították. Természetesen e módszer sok hibalehetőséget rejtett magában, hiszen gyakori a manapság jelképes lovas temetkezésnek nevezett forma is. De azért lassan érlelődött a felismerés, hogy a sírok feltárását szakembernek kell végezni Még később jöttek rá, hogy pontos dokumentáció (a precíz feltáráson kívül sírrajz, fotó) szükséges a sírleletek meghatározásához.

Meglepően kevés, szinte nem is igaz, milyen keveset tudtak a millennium idején a honfoglaló magyarok ruházatáról. A legjellemzőbbként Pulszky Ferencet idézhetjük, aki 1891-ben, a korhű ruházat és fegyverzet megfestését megkönnyítendő, az Archaeologiai Állandó Bizottság nevében szakvéleményt adott ki Munkácsy Mihály ,Árpád honfoglalása” c. képéhez (Akad. Ért. 1891). Mint magunk is meggyőződhetünk róla, a Régészeti Bizottság nem sok konkrétumról adott számot, és még annak sem találjuk nyomát a képen.

A férfi ruházat első „hiteles” darabja a nemezsüveg volt, homlokrészén a pajzs alakú lemezekkel (Szolyva 1870). Az igazi süvegdíszt azonban csak 1900- ban találták meg Beregszászon. A kúpos ezüstlemez palmettahálóval díszített. Sajnos egyedülálló lelet, a sírban levő helyzete is ismeretlen. így a süveg csúcsára való elhelyezésére csak alakjából következtettek. Fettich Nándor, e módszert önkényesnek is tartotta (1937. 84). Süveg díszítését vélte felfedezni Posta Béla a törteli sírban, ahol a koponyán körben barna foltokat figyelt meg. A foltok barna színe is meggondolásra késztet, mert fémdíszek nem barna színnel jelentkeznek. A süvegdiszítő nagy lemezek később tarsolylemeznek bizonyultak. Utoljára 1912-ben Kada Elek írja e hibás meghatározást a fehéregyházi tarsolylemezről.

Mint látjuk, különösen alakult a tarsolylemezek elnevezése is. Az első közülük a galgóci volt. Mivel a leleteket csupán összegyűjtötték, formai alapon lehetett őket megnevezni is. A lemez funkciójára mégis nagyon jól ráérezett Rómer Flóris (1869), mert „ezüst pajzs alakú lemez, hasonló a huszár-tarsoly fódőjéhez” körülírással határozta meg. De ekkor még nem közölte le ábráját. Ezt csak egy évvel később tette meg, amikor a galgóci sír dirhemeit Bécsben meghatározták. Ekkorra azonban előkerült Szolyván a második lemez is. Az ásatást maga végző Lehoczky Tivadar azonban úgy találta, hogy süvegmaradványokon volt a fej mellett, így süvegdísznek határozta meg, ráadásul fejjel lefelé képzelte el az állását. Rómer tehát eszerint közölte le a galgóci lemezt, s hosszú ideig így is maradt ez, így találjuk Pulszkynál, sőt Hampelnél is (1900). Kivételképpen „övrészletnek” nevezte Tergina Gyula (1883). Jósa And46