Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Pusztay János: Az uráli őshaza rekonstruálásának egy lehetséges nyelvészeti modellje
terjedtek el Ázsiában, mások úgy vélik, hogy a különböző, technikai-tipológiai szempontból egymáshoz közel álló kultúrák egymás mellett éléséről van szó. A Szibéria területén található, egykor létezett régészeti kultúrák perio- dizálása ma már meglehetős pontossággal elvégezhető. Kiderült, hogy az egész areát, pontosabban a Jeniszej medencéjétől keletre, délen az Amur medencéjéig húzódó területet egy korszakban általában egy, élesen körülhatárolható kultúra uralta, amelyen belül természetesen helyi variánsok kialakulhattak. A kultúrák váltása Eszakkelet-Ázsiában többnyire délről és délnyugatról irányuló migrációknak köszönhető. A mitológiai motívumok vizsgálata azt mutatja, hogy a legősibb mitológiai elképzelések már az Óvilág felső paleolitikumában megvoltak. Ez az időszak nagyjából megegyezik a legrégibb északkelet-ázsiai kultúra korával. A középső paleolitikumból a felső paleolitikumba való átmenet Szibériában kb. 35 000 évvel ezelőtt ment végbe. A legrégibb felső-paleolit kultúrák valószínűleg a djuktaji tradíciókhoz tartoznak. E kultúrának az eszközei megtalálhatók az Ob és a Jeniszej medencéjében is. A közép-ázsiaiakkal genetikailag rokon kultúrák 22 000-20 000 évvel ezelőtt jelenhettek meg a Jeniszej és az Angara mentén és talán a Szelenga medencéjében is. Két kulturális vidék alakult ki, a nyugati (a maltinszko-afon- tovoi) és a keleti (djuktaj), melyek határa a Jeniszej és a Léna vízválasztója mentén húzódott. A két kultúra ütközővonalán érintkezési sávok alakultak ki. A djuktaj-kultúrát a sumgini váltja föl (i. e. 10 800-6 200). A kultúra populációjának fő tevékenységét a tajga-övezetben a jávorszarvas-vadászat, a tundráiban az északi rén vadászata jellemezte. A kultúra eszköztárából teljességgel hiányoznak a djuktaj-korra jellemző tárgyak. Maga a népesség sem a djuktaj-populációval állt genetikai kapcsolatban, hanem a Jeniszej menti paleolitikus rénvadászokkal, akik a pleisztocén és a holocén határán, mintegy tíz és félezer évvel ezelőtt nyomultak be a Léna medencéjébe. A Tomszki területen az i. e. IV-III. évezredből fennmaradt a felső-obi kultúra északi, erdei változata. Az ásatások kerámiákat, kő - és ritkábban - csontszerszámokat hoztak felszínre. A terület neolitikus népességénél két kerámiahagyományt figyeltek meg. Ezek közül a fésűs-gödrös kerámia az Uráltól nyugatra egészen a Baltikumig megtalálható. A másik kultúra - amelynek sajátosságai az egyenes és hullámvonalú, pontozott és háromszög alakú díszítő motívumok -, alapvetően a helyi neolit hagyományra jellemző. 2.4.2. A hagyományos őshaza-elméletből következik, hogy sorozatos szétválásokat, s ezek következtében elvándorlásokat kell feltételezni. Ennek - legalábbis a balti finnek esetében - ellentmond az a körülmény, hogy a régészeti kutatások 9-10 000 éves kontinuitást igazolnak a mai Észtország és Finnország területén, s ez kizárja a balti finnek őseinek kb. 3 000 évvel ezelőtti bevándorlását (JULKU 1996. a. 1996. b.). 418
