Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Pusztay János: Az uráli őshaza rekonstruálásának egy lehetséges nyelvészeti modellje

3. Kitekintés A legutóbbi időben végzett génállomány-vizsgálatok szintén egészen más, a hagyományostól gyökeresen eltérő megoldást sugallnak. A finn Kalevi WIIK az uráli alapnyelv kialakulásának rendkívül izgalmas változatát vázolta fól egy,. a jelen cikk megírásakor még kéziratban lévő munkájában (WIIK 1995). (A tanulmányról Ago KÜNNAP számolt be részlete­sen (KÜNNAP 1996), valamint 1. WIIK 1996.) WIIK elmélete - bár kiinduló pontja eltér az enyémtől megál­lapításaiban és főként végső következtetésében nagyon közel áll hozzá. WIIK szerint Európa 40 000 esztendővel ezelőtt ritkán lakott terület volt, ám a népesség mind génállományát tekintve, mind nyelvileg különböző csoportokra bomlott. A génvizsgálatok szerint elkülöníthető egy északnyugati és egy északkeleti csoport. WIIK az északnyugatiakat előlappoknak, az észak­keletieket előszamojédoknak tartja. I. e. 40 000 körül délről új népesség érkezik Közép-Európába, amely Európa északnyugati és északkeleti területeinek kivételével mindenütt elter­jedt. Ez az új populáció keveredett az eredeti középeurópaiakkal és ebből új népesség keletkezett, amelyet WIIK a Crő-magnonival azonosít. Ebben az időben tehát Európában három népesség élt: északnyugaton az előlappok, északkeleten az előszamojédok, Közép-Európában a Crő-magno- niak. Kulturálisan is elkülöníthető egymástól Észak-Európa és a periglaciális övezettől délre húzódó térség. Észak-Európa a nagy vadra vadászó népesség térsége, a periglaciális övezettől délre húzódó hatalmas területen, amely mgában foglalja a délorosz sztyeppékét is, földművelő népesség élt. (Ez utób­biak nyelvi hovatartozásáról - éppen az időmélység miatt - megoszlanak a vélemények. Egyesek „baszk-kaukázusi” nyelvről beszélnek (DOLUHANOV 1979), mások nem zárják ki az indoeurópai idióma jelenlétét (GIMBUTAS 1991). WIIK feltevését gén vizsgálatok támasztják alá. A mai lappok mitokon- driális DNA-ja egyértelműen eltér a többi mai európai népétől, ami azt jelenti, hogy a lappok már több tízezer évvel ezelőtt önálló nép voltak. (Ezzel szemben pl. a mai finnek és sok mai indoeurópai nép mitokondriális DNA-ja nagy mértékben megegyezik.) A keleti finnugor népek és a szamojédok génállományát mongolid és szibériai gének jellemzik. Az Északkelet-Európában élő szamojédok génál­lományának uralkodó eleme a 40 000 évvel ezelőtti ősi népesség mitokon­driális DNA-ja. Észak-Európa periglaciális övezetében nyelvi integrálódás ment végbe, a számos kis nyelv egy többé-kevésbé egységes nyelvvé alakult, létre jött egy lingua franca (ami nem jelenti az egyes kis nyelvek teljes összeolvadását), s WIIK ezt a nyelvi formációt tartja uráli alapnyelvnek. WIIK szerint az uráli egység felbomlását az indoeurópaiakkal való érintkezés idézte elő. Ennek feltehető ideje az i. e. V. évezred. Az ún. finnugor alapnyelv a protourálinak abból a területi változatából alakult ki, amelyik intenzíven érintkezett az indoeurópai alapnyelvvel. (Ti. indoeurópai hatás a 419

Next

/
Thumbnails
Contents