Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai II.

övezetébe, a Szula, Vorszkla, Pszjol folyók vidékére iráni nyelvű szkíták települnek, akiknek egy másik csoportja a Volga-könyök környékét, a Káma torkolatvidékét szállja meg. A Vorszkla folyó vidékére viszont ugyancsak a 7/6. század fordulóján egy, a Dnyeszter felső folyása mentéről származó népcsoport települ.

A régészeti adatok korábbi értelmezése alapján már az i. e. 2. évezred végétol kezdődően főként iráni nyelvű népekkel kellene számolnunk a keleteurópai sztyeppe (és részben erdős sztyeppe) övezetében. A Szrubna kultúra emlékanyaga mögött azonban az újabb kutatások nyomán aligha kereshetünk irániakat (ez egy, az Alsó-Volga vidékéről, az Északkelet-Kaukázus térségéből származó, s a sztyeppén elterjedt népcsoport), a következő korszakokban pedig főként az Al-Duna környékéről érkező hatások mutatkoznak a régészeti anyagban, az e vidékről származó népcsoportokat nem lehet irániakkal azonosítani. Iráni nyelvű népek megjelenésével a kelet-európai sztyeppén csak az Elő-Azsiából ide települő szkítáktól, tehát a 7/6. század fordulójától számolhatunk. E kortól kezdődően kerülhetnek az ősmagyar nyelvbe iráni jövevény szavak. Ilyen korai iráni jövevényszó a magyar nyelvben a nemez, amelyet ugyanebben a korban az obi-ugorok elődei is átvesznek (vogul némint, nément)\ s hasonló korú lehet vár szavunk, amely helynévben szerepel az i. sz. 2. században a Dnyeszter folyó felső folyása mentén: Ouibantauarion (óperzsa vi-banda-, párthus uibndg, stb. „csapda”). Ugyanerre a korra tehető szánt (régibb számt, számlik) igénk alapszavának bekerülése nyelvünkbe (avesztai zam- „föld”) Akorai ősmagyarság tehát az i. e. 1. évezred közepén kapcsolatba került iráni nyelvet beszélő népekkel, ezek - a nyelvi anyag vallomása szerint is - az Elő-Azsiából Európába települt szkíták lehettek.

Kelet-Európa első részletes néprajzi leírását Hérodotosztól ismerjük, az i. e. 5. század negyvenes éveiből. Az általa adott kép részben az i. e. 6., részben az i. e. 5. századi helyzetet rögzíti. A Dnyeper és a Donyec felső folyásának környéke között a Hérodotosz adatai alapján több nép is élt volna: a budinok, gelónok, a neurok, az emberevők, a feketeköpenyesek, a Donyectől keletre elterülő sztyeppén pedig a szauromaták. A budinokról tudjuk, hogy határuk után pusztaság volt, s ezen a határon az Oarosz nevezetű folyó folyt. Hérodotosz négy folyót említ, amely észak felől, a thüsszageták földjéről folyik, ezek a Lükosz, Oarosz, Tanaisz és Szürgisz. E négy folyó azonosítása sorban a kövekező: 1. Donyec felső folyása az Oszkol torkolatáig, 2. az Oszkol és a Donyec az Ajdar torkolatáig, 3. az Ajdar és a Donyec a Donig, 4. Don. A budinok és a pusztaság határa tehát az Oszkol folyó mentén van, maga a pusztaság földrajzi adatok szerint a Don, Donyec és az Oka közötti vízválasztó résznek felel meg. Ha a régészeti hagyatékkal való azonosítás lehetséges, akkor a budinok a szkíta kori Felső-Donyec (Harkov) és esetleg a Szula vidéki (Romni) emlékanyag hátrahagyói lehetnek. Hérodotosz azt úja, hogy a budinok vidrákat és hódokat vadásznak, ezen a területen valóban a Felső-Donyec vidékéről származnak hódvadászatra vonatkozó adatok (Ljubotin, Pere- szecsnoe, Kirovszkoe), az északibb, erdős övezet mellett ez a környék a hód- vadászat egyik központja volt.

Hérodotosz leírásának bizonyos részleteivel közelebbről is meg kell ismerkednünk: „Ha az ember átkel a Tanaiszon, nem szkíta földön jár; hanem az első terület a szauromatáké, kik a Maietisz (az Azovi-tenger) öblétől észak

388