Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai II.

az ősmagyarban különböző korokban ment végbe, tehát a két azonos nyelvi jelenség egymástól független. A nyelvtani kapcsolatok létrejöttéhez pedig a magyarok és a permiek elődeinek érteniük kellett egymást, azok tehát olyan időre tehetők, amikor ezek a nyelvek még nem különültek el jelentékenyen egymástól, azaz legkésőbb a finnugor kor kései szakaszára, tehát az ugor korszak elé, vagy legfeljebb az ugor korszak korai időszakára, amikor a kölcsönös megértés még létezett az ugor egyik nyelvjárása (az ősmagyarok elődei) és a permiek elődei között (akik viszont akkor a finn-permi nyelv egyik nyelvjárását beszélték). Az ősmagyar-permi érintkezés bizonyítékául tehát maradnak az olyan jövevényszavak, mint az ezüst, kenyér, küszöb és a bízik ige. Az utóbbi származhat egy harmadik nyelvből is, az ezüst és a küszöb szavak viszont kétségkívül őspermi jövevényszavak. A kenyér szó esetében a magyarban is és az őspermiben is egy harmadik nyelvből való átvétellel számolhatunk (a votják kengir, kenyir szó jelentése: „dara, darakása, derce”), mégpedig alighanem a görögből: kenkhrosz „köles” (általában többesszámban használják: kenkhroi). Kelet-Európábán a barbárok közé települt görögöket már Hérodotosz említ az i. e. 5. században, éppen azoknak a Donyec és Gyeszna folyók között lakó budinoknak a kapcsán, akiket (biztos alap nélkül) a permiekkel szoktak azonosítani. Az e területen honos i. e. 6-4. századi Juh- novo kultúra népének településein előkerülő görög orsók valóban a szokványos kereskedelmi kapcsolatokon túlmenő görög jelenlétről tanúskodnak. Ez esetben az ősmagyar-őspermi kapcsolatok nagyjában az i. e. 1. évezred közepére illetve azutánra tehetők, területileg a Don, Donyec, Dnyeszter folyók vidékének északabbi részeire. A permiek - helyrajzi adatok után ítélve - az i. sz. 5. században még az Oka folyó tágabb környékét lakják, tehát korábbi területük északabbi részeit.

Az iráni népekkel, a szkíták, szarmaták, alánok elődeivel való kapcsolatot jövevényszavak igazolnak. Ezek közé sorolják tej, tehén, tíz, nemez, fizet, bűz, hús, szekér, vászon, özvegy, ezer, s kérdőjelesen öszvér szavunkat. Nyelvi okok miatt ezek közül ki kell hagynunk a bűz, hús, szekér szavakat, ugyanilyen okok miatt a fizet és ezer átvétele nem lehet korábbi az i. sz. 2-3. századnál, a vászon bizonytalan forrású kereskedelmi szó (a némelyek által idesorolt nád esetében véletlen egybeeséssel állunk szemben). Az öszvér minden bizonnyal finnugor kori szavunk, ugyanez a helyzet a tehén szóval. Ugor kori is lehet a tej szó átvétele az ugor nyelvnek abba a nyelvjárásába, amely az ősmagyar előzménye volt, de nem egy iráni nyelvből, hanem egy nyugati indogermánból, a tőgy szóval együtt. Időben mindkettőt tehetjük az ősmagyar kor korai szakaszának kezdetére. Nem iráni nyelvből származik tíz számnevünk sem, viszont a tej és tőgy szavakkal együtt ugyanabba a korai időbe tehető, tehát az ősmagyar kor kezdetére. Ez kétségkívül a tizet jelentő indogermán szavak rokonságába tartozik (latin decem, avesztai dasza), a jelenleg élő indogermán nyelvek közül viszont csak egyetlen olyan van, amelynek ilyen jelentésű szava a magyar tíz számnévvel kapcsolatba hozható. Ez az albán nyelv, ahol e szó dhjeté alakú. Az albánok ma ugyan az Adriai-tenger partján, a Balkán-félszigeten élnek, régebben azonban egy olyan nagyobb indogermán nyelvi csoporthoz tartoztak, amely e területtől jóval északabbra és keletebbre volt elterjedve. Az i. e. 1. évezredben ennek az indogermán nyelvi csoportnak a határai nagyjából a Dnyeper folyó középső forrásvidékéig értek keleten (s néhány csoport385