Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - Wiktor Woroszylski: Új pánmongolizmus?

áradatba öli magát. Ez az öngyilkosság vajon azt is jelenti egyben, hogy a szerző nem hisz abban, hogy ki lehet kerülni ebből a hétköznapi mocsokból és megtehetik a döntő lépést hősei az igazabb élet felé? Ez nem egészen világos, de érdemes ehelyett Ajtmatov szimbólumrendszerére figyelnünk, amely egyébként közel áll Szulejmanovéhoz. Az első tanítóban van egy epizód: a tizenöt esztendős Altinaj - erővel férj­hez adták, férje rabságban tartotta, de Gyujsen, a tanító kiszabadította - lemossa magáról a szégyent. „... levetkőztem és óvatosan beléptem a vízbe... A tenyeremmel belemertem és a mellemre locsoltam... Egyre csak locsoltam magamra a vizet, aztán a mélybe vetettem magam. A sebes víz egy szempil­lantás alatt a sekély partra sodort, de én újra meg újra belerohantam a habzó, sistergő áradatba. - Vidd el magaddal, víz, e napok minden piszkát, szennyét! Tégy olyan tisztává, mint amilyen te vagy! - suttogtam és nevetni kezdtem, magam sem tudtam, miért” (Csingiz Ajtmatov: Az első tanító, ford. Arvay János, Bukarest, Kriterion, 1981. 100. o.). Aligha kétséges, hogy amikor a fiú a Fehér hajó ban a rossz emberek elől a folyóba veti magát, alámerül a vízben, arról ábrándozik, hogy hallá változott - abban a megtisztulás gesztusa rejlik, lemossa magáról a nyomát annak, hogy akaratán kívül érintkezésbe került ezzel az aljas világgal. A folyó, a víz egyúttal maga a létezés, a folytonosság, az egymásba ömlő változás és állandóság. Minden folyó neve - mondja Szulej- manov - „a föld régi, elfelejtett neve”; és - „a folyók évezredeken át megőrizték a szavak valódi értelmét, hiszem, hogy ennek így is kell maradnia” (A fold térképe előtt). A folyó arca - a földanya másik arca, azé az elemé, amelyről tudjuk, milyen sokat jelent Ajtmatovnak, többek között az Anyafóld c. el­beszélésből. Nem Koronás Szarvas Anya újabb megtestesülése ez? Nem őhozzá tér vissza a fiú, mikor a folyóba veti magát? És már derengeni is kezd, hogy az ázsiai fiú alámerülése esetleg - nemcsak halál, hanem az újjászületés reménye is, nemcsak a kétségbeesés gesztusa, hanem szertartás is, felveszi a keresztséget az eljövendő harchoz a „hit és szeretet” fényes, szolovjovi biro­dalma nevében... A régi pánmongolizmus többféleképpen értelmezhető jóslat volt. Az, amit új pánmongolizmusnak nevezek - beteljesedés. A mongolok befészkelték ma­gukat az orosz kultúrába és bizonyos értelemben meg is hódították. Ugyanak­kor nem semmisítették meg, épp ellenkezőleg - gazdagították, egyetemesebbé, spirituálisabbá és, bármilyen paradox módon hangzik, európaibbá és ke­resztényebbé tették. A rémítő szó, amely valaha oly kedves volt Szolovjov fülének, többször is változtatta jelentését, de végezetül, úgy tűnik, nagyon közel került az eredetihez. Utóirat, 1984. Nehéz egyszer s mindenkorra szakítani a témával, hiszen hőseink közül néhányan továbbra is írnak, könyveik jelennek meg, alkalmasint igen jelentős könyvek. Még néhány szót Csingiz Ajtmatovról. A Fehér hajó után megjelent művei közül kiemelkedik A tengerparton futó tarka kutya (magyarul 1977-ben, Arvay János fordításában jelent meg) és Az évszázadnál hosszabb ez a nap (1979-80, 359

Next

/
Thumbnails
Contents