Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - Wiktor Woroszylski: Új pánmongolizmus?

fekvő hatalmas tó, az Isszik-kul partjára vezette a gyermekeket és kijelentette, hogy ez lesz az új hazájuk. Jtt éltek eztán, földet műveltek, halásztak, jószágot tenyésztettek. Éljetek békében ezer évig. Szaporodjanak, sokasodjanak utódaitok. Ne felejtsék el utódaitokba nyelvet, amit idehoztatok, legyen anyanyelvükön édes a beszéd és az ének. Éljetek, ahogy az embereknek élniök kell. Én pedig veletek és gyermekeitek gyermekeivel maradok az idők végéig...” (Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó, ford. Fehér János Bp. Európa, 1979, 227. o.) Mikor felnőtt a kisfiú és a kislány, férj és feleség lettek. Ők a hatalmas kirgiz törzs, a buguk ősszülői. A törzs a Szarvas Anyát tisztelte, gyermekeit - a szibériai fehérszarvasokat - testvéreiknek tartották és sohasem bántották a buguk. Boldog volt az életük mindaddig, amíg meg nem szegték a törvényt, de a gazdagok engedtek mohóságuknak, iramszarvasra kezdtek vadászni, agancsával kereskedtek. „Azt mondják, amikor az iramszarvasoknak már nem volt menekvésük a golyóktól és a vadászkutyáktól, amikor már olyan kevesen maradtak, hogy fél kézen sem volt nehéz megszámlálni őket, fölment Koronás Szarvas Anyánk a legmagasabb hegycsúcsra, elbúcsúzott az Isszik-kultól, és elvitte megmaradt ivadékait a nagy hágón túl más vidékre, más hegyekbe” (231. o.)

A Koronás Szarvas Anya mítosza, akárcsak az emberiség nagy mítoszai, a „Paradicsomból való kiűzetés” mozzanatát is magába foglalja; a kiűzetés okát a faj „eredendő bűneként” fogja fel; a kiűzetés pecsétje van az új otthonon, a bűn emléke él az emberek tudatában, amelyben helyet kap az erkölcsi felelősség és a remény. Ji. mitikus tudat funkciója - úja a filozófus - mindenekelőtt az, hogy felébressze bennünk azt az érzést, hogy adósai vagyunk a létezésnek, ez a tudat pedig a tényleges segítségnyújtás kötelékével fogja össze az adósság részeseit, bár ez a kacsolat ösztönösen ellenáll minden változásnak” (Leszek Kolakowski: Ohecnosc mitu, Paris, 1972, Instytut Liter- acki). A mitikus parancsok konkrét tartalma természetesen nem érdektelen vagy esetleges; a Koronás Szarvas Anya mítoszában, úgy tűnik, feltárul az idők mélye, megismerjük a természettel való testvériséget és a katasztrófa drámai előérzetét, amely az emberiséget fenyegeti, ha hűtlen lesz a természethez. A mítosz erkölcsi kultúrája meg tudja különböztetni a valódi értékeket (élet) a látszattól (vagyon, hatalom). Ezt jelképezi az iramszarvas megölésének tilalma - ez a tilalom egyébként a közép-ázsiai kultúra jóval nagyobb egységére jellemző, mint a krigizek bugu törzse. Hiszen Olzsasz Szulejmanovnak is van egy verse, Az iramszarvas torka, amelyben a vadász a szarvas láttán belső konfliktust él át, az éhség és a tabu kerül ellentétbe egymással; végül ez utóbbi győz, a vadász iszik a tisztavízű tóból és boldogan tér vissza, hiszen a legnagyobb éhség sem tudta arra kényszeríteni, hogy megölje a szarvast...

A modem civilizáció durvaság - Orozkul, az erdész személyesíti meg a Fehér hajó ban - nem érti a mítoszt. „Hülyeség az egész, mi az ördögöt szarvasanyázunk, amikor egy kopejkáért készek vagyunk torkon ragadni, börtönbe juttatni egymást. A régi időkben, akkor hittek az emberek a szarvasanyában. Micsoda buta, sötét emberek is élhettek akkoriban, nevetséges! Ma már mindenki művelt, kulturált. Kinek kellenek mg ezek a kisgyerekes mesék?” (237. o.) Aszóban forgó könyvben Orozkul a legbrutálisabb - bár nem az egyetlen - megszemélyesítője a mítosz elutasításával kérkedő világnak.

357