Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - Pálfalvi Lajos: Pax Mongolica, avagy az oroszok ázsiai maszkja

Aligha erőltetjük túl a párhuzamot, ha a „szuperetnoszok” közti kultúrharc gumiljovi vízióját kapcsolatba hozzuk a Magyarországon és más posztkommunista országokban folytatott vitákkal, melyekben a világhódító kortárs tömegkultúrát szembeállítják a nemzeti hagyományokkal. De magyar szempontból, ha lehet, a kérdés még kényesebb. Gumiljov horrorisztikusan írja le, mi történik azokkal, akik egyik „szuperétnoszból” átlépnek a másikba: megsemmisülnek, feloldódik identitásuk az új közegben (á hunoknak is ez lett a vesztük). A magyar történelemszemlélet viszont pontosan egy ilyen átlépést helyez a középpontba - keletről nézve a honfoglalás átlépés Eurázsiából a latin-germán „szuperetnoszba” -, de ezt korántsem tekinti végzetesnek, ellenkezőleg, valahol itt válik szét a mitikus és a történelmi idő, a szóbeliség és az írás (az ábécével nem kellett megvárni az októberi forradalmat). Igaz, a műveltségváltás - időnként hisztérikussá váló - hiányérzetet keltett.

De nemcsak az elvándorló dezertőrök veszíthetik el identitásukat. Gumiljov előáll az ujgurok szomorú példájával. Valamikor a Vili. században elcsábították a vezető réteget az iráni gnosztikus-manicheista áramlatok. A meglehetősen paradox tanítást nem volt könnyű összehangolni a pragmatikus szemléletre predesztináló nomád állattartás évszázadai során kialakult életmóddal. Az új hit szerint a földi élet valami egészen jelentéktelen epizód a lélekvándorlás kozmikus folyamatában. Tilos volt ölni (miközben állandóan harolni kellett), böjt idején nemcsak a hústól, hanem a tejtől is tartózkodni kellett, a családi életet szétzilálták az orgiák, melyeket azért engedélyezték, mert olyan frappánsan fejezik ki azt a sarkalatos hittételt, hogy az anyag a sötétség birodalmának terméke. A köznépet persze nem lehetett megmételyezni ilyesmivel, de a szellemi elit az új tanok fanatikus híve lett.

Gumiljov búbánatos megjegyzéssel folytatja: szembekerültek egymással, akárcsak „az értelmiség és a nép Moszkvában, a XIX. században. Ujgurhonban ez katasztrófához vezetett, 840-ben a szibériai kirgizek elpusztították az ujgur kánságot, a nép pedig futhatott, amerre látott. Kiderült, hogy az ideológiai agresszió épp olyan végzetes lehet, mint a katonai-politikai támadás.”10

JEGYZETEK

1. Iszhod k Vosztoku, Precsuvsztuija i szversenyija.

Ut verzsgyenyija jevrazejcev, Szofija, 1921.

2. A fenti kötetben Nagy Sándor hódításaihoz és a

népvándorláshoz hasonlítják az orosz földindulást.

3. KésóLb elvetette az ötletet, Id. Vjacseszlav Ivanov

előszavát Trubeckoj The Legacy og Genghis Khan and Other Essays on Russia’s Identity c. kötetében (Ann Arbor, 1991. Michigan Slavic Publications).

4. V. ö. N. S. Trubetzkoy: The Legacy of... 163-167. o.

5. V. ö. Lew Gumiljov: Zsokij kresztouij podhod (in:)

Poiszki uimislennogo carsztva. Legenda o ,goszudarsztve preszuityera Ioanna, Moszkva, 1994, Tanaisz. 261-263. o.

6. S. Mrozek: Leckék a legifjabb kori történelemből, Bp.

1992, Pásti Szalon. 80. o.

7. Boris Groys jegyezte meg egy előadásán, hogy az orosz

liberalizmust Nyugaton nem találják elég karakterisztikusnak, ezért nagyobb piacuk van az egzotikus orosz ideológiáknak.

8. A. Wat: Mój wiek. Parrúetnik mówiony, Warszawa,

1990, Czytelnik. 2. köt. 55-56. o.

9. V. V. Komin: Polityicseszkij i igyejnij krah russzkoj

melkoburzsnaznoj kontrrevoljucii za rubezsom, Ka- linyin, 1977, Kalinyinszkij Unyiverszityet, 105. o. Idézi A. Liberman (in:) N. S. Trubetzkoy: The Legacy of... 356. o.

10. L Gumiljov: Zamctki poszlednyego jevmzijca (pregy iszlovije k szocsinyenyijam kny. Ny. Sz. Trubeckogo (in:) Ritmi Jevmziji. Epohi i civilizaciji, Moszkva, 1993, Ekoprosz. 59. o.

337