Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - Pálfalvi Lajos: Pax Mongolica, avagy az oroszok ázsiai maszkja

személyében. így a mongol hódítás nem egy korábbi szláv kultúra lerombolását, hanem egy új - aktualizálható és követendő' - eurázsiai birodalmi politika kezdetét jelentette. Ebbe a kontextusba helyezték az orosz történelmet, és amellett kerestek érveket, hogy a moszkvai cárok a hódoltság után nem a korábbi fejlődéshez tértek vissza, hanem új, pravoszláv küldetéstudattal töltötték meg Dzsingisz kán kimerült birodalmi eszméjét. A történet folytonossága Nagy Péterig tart, amikor is a renegát cár végzetesen rossz választ adott a nyugati kihívásra és letérítette Oroszországot a helyes útról. Ezzel kulturális katasztrófát idézett elő, ami hosszú távon a bolsevizmusba torkollott.

A mozgalom legnagyobb egyénisége ’Nyikolaj Trubeckoj herceg (1890— 1938), a kiváló nyelvész, aki a Prágai Iskola és a fonológia meghatározó személyiségeként mindmáig állandó szereplője az egyetemi tanterveknek, ugyanakkor mint az Eurázsia-koncepció egyik megteremtője, ismeretlen maradt Magyarországon. Trubeckoj a tudományból próbálta levezetni ideológiáját. Csodagyerekként kezdte pályáját, tizenöt évesen már komoly tanulmányt publikált egy etnográfiai folyóiratban. A kaukázusi nyelvek kutatójaként kilépett a nyelvészet intézményesült indoeurópai paradigmájából (noha egyetemi oktatóként főként ezt tanította) és hamar eljutott oda, hogy tagadja a nyugat-európai kulturális tapasztalat globalizálását - sőt, ezt más kultúrákra nézve végzetes „imperializmusként” bélyegezte meg. E paradigma- váltást kopernikuszi fordulatnak látta. Nézeteit egy részben elkészült esszétrilógiában akarta kifejteni, melynek részleteit Kopernikusznak, Szókratész - nek és Pugacsovnak dedikálta volna.3

E három név azt jelképezi, hogy Trubeckoj szakítani akart az „eurocent- rikus” világképpel az ,ismerd meg önmagad” elv szellemében, és a bolsevik pusztítást előlegező Pugacsov-lázadást ambivalens, az ősforrásokat eltemető rétegek eltávolításához vezető destrukciónak látta.

Trubeckoj tett a legtöbbet Dzsingisz kán „rehabilitásáért”. Földrajzi érveket hoz fel amellett, hogy az egyesített Eurázsia természetes gazdaságikulturális egész. Ezzel nem a parttalan birodalmi expanzió ideológiai alapjait próbálja megteremteni, hiszen pontosan kijelöli nyugati és déli határait, méghozzá prófétai éleslátással: hetven évvel ezelőtt törvényszerűnek tartotta, hogy a Szovjetunió határain kívül maradt Finnország, Lengyelország és a balti államok, ugyanakkor üdvözli a mongóliai kommunista hatalomátvételt, ám reménytelennek, sőt károsnak látná Perzsia (értsd: Afganisztán)4 meghódítását, ami más, Eurázsián kívüli térségekhez hasonlóan torkán akadt a nagy kánnak és siettette a birodalom bukását. Trubeckoj Dzsingisz kánt hódítóból átminősíti államalapítónak, hisz létrehozta egy olyan birodalom külső kereteit, aminek a maga dogmatizálhatatlan sámánizmusával nem tudott küldetéstudatot adni, ez a feladat a birodalmi eszme kései örököseire, a moszkvai cárokra maradt.

Trubeckoj lelkesedik a Mongol Birodalomban uralkodó vallásszabadságért, a nesztoriánus keresztények háborítatlan vallásgyakorlásáért, sőt a moszkvai fordulatot előlegező keresztény szimpátiákért (az Eurázsia-eszme kései híve, Lev Gumiljov a Szent Sírt felszabadító nyugati lovagok vállalkozásainak mongol megfelelőjét is megtalálja és a „sárgák kereszteshadjáratáról” ír).5 Trubeckoj ebből az időszakból vezeti le Oroszország valláspoli334