Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Kovács István: A "Felföld tátija" avagy Dembinski altábornagy működése Felső-Magyarországon
gyorsabban utazzon Galícián át az orosz Podóliába, családjához. Útravalóul 100 réniusi forintot is küldtem ércpénzben. Közöttünk minden kapcsolatot megszakítottnak tekintek. - Ha az én 6 éves kisfiam vele volna, kérem a tábornok urat, tartsa magánál szegénykét pár napra, vagy Hoszekkel (Buf- haryn segédtisztjével - K. I.) küldje hozzám. Szegény gyermek: Pestre küldöm őt a nővéreihez, ott lesz neki a legjobb.” Az Eszak-Magyarországon zajló furcsa, nem egy komikus jelenettel tarkított „csigahadjárat” hátterében aligha megfejthető személyes családi dráma játszódott. Mi lehetett az előzménye annak, hogy Bufharyn felesége váratlan megérkezésének puszta hírébe belebetegedett. Mint egy másnapi leveléből megtudhatjuk, majdnem halálosan: „Feleségem tegnapi megérkezée kellemetlen hírének hatására egész nap hánytam. Még jó hogy magamhoz tértem - attól féltem, hogy kolerába estem...” Ezek a sorok bizony pontosan az ellenkezőjét tartalmazzák annak, mint amit Benedek a feleségének majdhogynem ugyanekkor írva így fejezett ki: ,Minden vágyam te vagy...” A lengyel ezredes feleségét Karolina Krajewskának hívják. A Dmitrasi- novic-féle galíciai katonai összeesküvés leleplezése után Magyarországon nemcsakhogy fokozott figyelemmel kísérik az ország területére szökött vagy régebben is tartózkodó lengyelek mozgását, hanem sokuk ellen körözést is kiadnak. Jerzy Bufharyn, Edward Bajer, Ignacy Danksa szerepel leggyakrabban az 1840-től keletkezett köröző listákon, de Antoni Baczyiíski, Adolf Piotrowski és Robert Chmielewski neve is sűrűn szerepel rajtuk. Bufharyn esetében ráadásul azt is feltüntetik, hogy használhatja a Krajewski nevet is. így gyakran eleve „kettős néven” - Bufharyn vei Krajewski -: vagyis a hatóságok félrevezetésére apósa nevén is szerepel. Bufhaiyn Dembinskihez intézett leveléből az is kiderül, hogy feleségének birtoka van Oroszországban, vagyis Bufharyn figyelemre méltó életpályájának feldolgozásával egy olyan ügynök portréja rajzolódik ki előttünk, aki az Orosz Birodalom lengyel területein, Galíciában és Magyarországon egyaránt otthonosan mozgott, s kulcsfigurája volt az 1830-as, 1840-es évek magyar-lengyel politikai kapcsolatainak. Az 1840-es évek első felében körözöttek közül Antoni Baczyiíski a lengyel légió gyalogságának hadnagya lett, míg Adolf Piotrowski megjárta Szibériát, s az ottani élményeit feldolgozó emlékirata által lett híres. Az Oroszországban, Galíciában és Magyarországon szinte otthonosan mozgó Karolina asszony nem teljesítette félje kívánságát: nem Podóliába, hanem Pestre utazott, ahonnan csak egy év múlva tért vissza Galíciába, Ily- vóba. Itt viszont a városkapitányságnak okozott nem kisebb gondot, mint a férjének egy évvel azelőtt. Karolina Krajewska-Bufhaiynowát ugyanis letartóztatták és vizsgálati fogságnak vetették alá. Nem kevesebbel gyanúsították, mint hogy az emigráció vezető politikusainak emisszáriusa, aki titkos felforgató leveleket, felhívásokat csempészett Galíciába. Ennek alapját azoknak a vallomása alkotta, akik a határon átfuvarozták, illetve, akiknek a kocsmájában először megszállt. Ez, tetézve azzal, hogy férje törökországi magyar-lengyel emigráció egyik befolyásos vezetője, Kossuth bizalmasa, súlyos veszélybe hozta Bufharynowát. Karolina asszony hiába bizonygatta, hogy férjétől időközben elvált. Nem hitték, hogy ez, ha igaz is, nem a császári hatóságok félrevezetése céljából 328
