Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Kovács István: A "Felföld tátija" avagy Dembinski altábornagy működése Felső-Magyarországon
A harctéri döntés folytonos elodázása azonban az osztrák félnek kedvezett. Az időnyerés a császári csapatok megőrzését, épségét, a kedvező fordulat bekövetkezésének lehetőségét jelentette. A magyarok részéről minden nap eltékozlása felért egy kisebb vereséggel akkor is, ha látszólag ők szorongatták az ellenséget. Vogel tábornok, Benedek ezredes és Trenck őrnagy májusban már tudták, hogy hamarosan bekövetkezik az orosz intervenció, s ha „a csigahadjáratot” addig el tudják húzni, nyert ütközet nélkül is győztek - a felsőmagyarországi hadsereggel szemben. Heinrich Friedjung 1901-ben Lipcsében megjelenttette „Benedek iratai”-t, köztük az 1848 és 1866 közötti háborúk idején feleségének címzett leveleit is. Mennyire megható az a szeretet, amely az osztrák katonatiszt feleségének írott sorait a múló évek fényével bearanyozva átitatja... Megható... Ha nem tudnánk, hogy Ludwig von Benedek ezredest milyen súlyos felelősség terheli az 1846-os galíciai vérengzésekért. „A magyar háború, véleményem szerint - az oroszok közreműködésével - két hónapon belül véget ér” - írja május 17-én „a Trencsénhez két órai járásra, a Vág jobb partján fekvő” Biszkupicból, hozzátéve: „...szeretnék egy szép csatát vívni, hogy aztán én is a háború gyors befejezését kívánhassam. Minden vágyam te vagy...” A Dembinski ellen vívott győztes, „szép csata” jó két és fél hónap múlva Szőregnél következeik be, ahol a május végén tábornokká előléptetett Benedek kis híján ott hagyja a fogát: megsebesül. Ettől fogva amiatt bánkódik, hogy felesége nem látogathatja őt meg a szegedi kórházban: Jsz út bizonytalan, több futárunkat elfogták”. Benedek ezredes egy nappal a podheringi csata előtt Késmárkról intézett kiáltványt Felső-Magyarország népeihez, hűségre intve őket. Mire a vele majdnem egyidőben bekövetkezett vereckei betörés veszélyét Bufharyn Dembinskinek jelentette, Barco dandára már visszavonulóban volt a Vereckei hágó felé. A Benedekkel megerősödött Vogel azonban szilárdan megszállva tartotta Eperjes térségét és a Szepességet. Luzsénszky kormánybiztos április 24-én jelentette Kossuthnak a kassai csapatok élén bekövetkezett parancsnok-cserét: JBufharyn ezredes tegnap a véle találkozó katonák által nagy lelkesedéssel és éljenzéssel fogadtatott...” Majd rögtön hozzáteszi: „Fölszólítottam őt, hogy engemet naponta a sereg és az ellenség működéséről részletesen tudósítson, hogy részletes jelentéseimet megtehesssem, mit tenni ígért...” Bufharyn túl is teljesítette Luzsénszkynek tett ígéretét, olyan mennyiségben gyártja jelentéseit, ami csak Dembinskire jellemző. Ennek oka egyrészt az, hogy jelentéseit két változatban készíti. Az egyik, a hivatalos német, a másik lengyel nyelven, Dembinskinek írott magánlevél formájában készül. Naponta több is - mindkét változatból. Ezekben nemcsak a Kassán gyülekező magyar sereg szervezéséről, felszereléséről, élelmezéséről számol be, hanem az ellenségről szerzett értesüléseit is megosztja a címzettekkel: Kossuthtal, Dembiiískivel, de a legritkább esetben Wysockival. Beszámolóiból egy nagy számú, mozgékony, a Galíciával határos me; gyéket ellenőrzése alatt tartó ellenség képe rajzolódik ki Dembinski előtt. O pedig, ennek tudatában, útban Kassa felé, május 1-én Hidasnémetiről azt 322
