Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai I.
Lipeck és Tambov között középúton fekvő Podzorovo újkőkori településén a vadászott állatok mellett szarvasmarha, juh és kecske, ló, valamint sertés csontjai kerültek elő, a hasonló jellegű közeli Gliniscsén pedig szarvasmarha, juh és kecske, továbbá ló tartására vannak adatok (a juh és kecske csontjait nehéz vagy lehetetlen megkülönböztetni, a juh-kecske adatok bizonyára csak juhokra utalnak). A földművelés és állattenyésztés északi elterjedésének a finnugor őshazát illetően helymeghatározó jelentősége van. Az őshazának ugyanis azon a területen kellett lennie, ahol a déli eredetű földművelés és állattenyésztés az i. e. 4. évezredben még ismert volt. Mivel a Dnyeper-Donyec kultúra hatásainak nyomai még az Oka folyó középső folyása vidékén megtalálható, a finnugor őshaza helyét szűkebben az Oka középső folyása, a Voronyes felső folyása és a Cna folyók vidékére helyezhetjük. Ha a Dnyeper-Donyec kultúra hatásai valóban elérnék a Káma torkolatvidékének környékén a Volgát, amint ezt némelyek feltételezik, akkor ezt a területet ki kell terjesztenünk a Volga egész mentére az Oka és a Káma torkolatai között. Arra azonban egyelőre nincs elégséges régészeti alapunk, hogy a Dnyeper-Donyec kultúra elterjedésével az Oka középső folyásának vidékétől messze keletebbre és északabbra számoljunk. - Megjegyzendő, hogy keletebbre, a Bjelaja és Ik folyók mentén ugyancsak ismerünk egy jelentős háziasítási központot, az észak-baskíriai Agidel-kultúra területén lévő Mullino lelőhelyét (az Ágidéi a Bjelaja oroszosított tatár neve). Itt azonban hiányoznak a növénytermesztésre utaló adatok, valamint a sertéstenyésztés (ez utóbbi az egész keleti régióban), a finnugorság pedig csak olyan területen élhetett, ahol ezeket is megismerhette. A baskíriai leletek körül egyéb problémák is vannak. A finnugor őshazát tehát jelenlegi ismereteink alapján az Oka középső folyása, a Voronyezs felső folyása és a Cna folyók vidékére helyezhetjük. Az uráli őshaza részben ugyanezen a területen, illetőleg a tűlevelű fák ismerete miatt ettől a területtől északra kellett legyen, a Volga északi és déli partjain is. Ha az itteni legnagyobb folyók nevei visszavezethetők erre a korra (ez a vidék egészen kései keletkezésű folyónevei miatt egyáltalán nem biztos), akkor a Volga és az Oka folyók neve éppen az i. e. 5-4. évezredi indogermán-uráli érintkezésről tanúskodna. A Volga neve (az eredetibb alakot a Moszkvától keletre lévő Kljazma-mellékfolyó, a Voljga őrzi) ugyanis a vogul válj, magyar völgy szavak rokonságába tartozik, amelyek eredetibb jelentése „folyószakasz, folyókanyar” lehetett, míg az Oka neve az indogermán „víz” jelentésű szóból értelmezhető (latin aqua és rokonsága). Az uráli és finnugor korszakot éppen a finnugor alapnyelvben mutatkozó jelentős indogermán hatás (illetve az azt eredményező, termelőgazdálkodással kapcsolatos ismeretek) választják el egymástól: a szamojédok ősei ebben az életmódváltásban nem vettek részt. Az ugor korszak ,A finnugor egység fölbomlása után a testvértörzsektől elszakadt ugorok (a magyarok-vogulok-osztjákok ősei) nyilván huzamosabb ideig élhettek együtt ...Az ugor alapnyelvi változások és fejlődések sem mennyiség, sem minőség tekintetében nem olyan súlyosak, hogy ezen az alapon a magyar-vogul-osztják együttélés idejét túlságosan hosszúnak és nyelvtörténeti szempontból 268
