Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai I.
különösen termékenynek, jelentősnek tekinthetnők. Valószínűleg laza volt az ugor csoport tagjainak egymáshoz való kapcsolata ...” (Zsirai Miklós 1937). „(1) a finnugorság szétválása után a finnugorok által lakott egykori területeknek a keleti részén létrejött egyebek mellett egy nyelvi egység, az ugornak nevezett protonyelv ... (2) ez az ugor nyelvi egység huzamos időn át fenn is maradt” (Gulya János 1977). „a magyar, vogul és az osztják ... népek elődei meglehetősen huzamos ideig, de valószínűleg viszonylag laza kötelékben éltek együtt.” (Honti László 1979). Nyelvi adatok szerint tehát a finnugor egység felbomlását követő időben a magyarok, vogulok és osztjákok elődei laza egységben éltek volna. A nyelvi adatok szerinti laza egység azt is jelenti, hogy az ugor kószákról közvetlenül keveset tudunk. A finnugor egység felbomlásának okai tisztázatlanok, noha a nyelv terjedése változatlan érintkezési viszonyok, a kapcsolatrendszer régi szinten maradása esetén természetes módon jár együtt a nyelvi elkülönüléssel. A laza egység fogalma ugyanakkor maga is laza, mert a ma létező nyelvi adatokra építve nehéz tisztázni, hogy eredetileg is laza volt-e az egység vagy pedig egy egykori szorosabb egységet a későbbi nyelvi kapcsolat- rendszerek (például az obi-ugoroknál némelyek által számításba vett nyelvváltás) gyengítettek lazává. Másrészt a laza kapcsolat inkább a magyar és az obi-ugor nyelvek közötti viszonyra vonatkoztatható, a két obi-ugor nyelv között ugyanis igencsak szoros a kapcsolat, tehát a laza kapcsolatot a magyar erős eltávolodása okozza a két legközelebbi rokon nyelvtől. A távolság egyébként a magyar és az osztják között nagyobb, mint a magyar és a vogul között, tehát az ugor egységet nem képzelhetjük mechanikusan valami különbségek nélküli nyelvi egységnek, ez úgy is kifejezhető, hogy a magyar nyelv előzménye mintegy 700 évvel korábban vált el az osztják előzményétől, mint a vogulétól. Mivel azonban a vogulok és osztjákok őseinek nyelvi közössége mintegy harmadfél ezer évnyi időre tehető, ez csak úgy képzelhető el, hogy a magyarok elődei az ugor egység kései szakaszában a vogulok elődeivel éltek csak közvetlen szomszédságban, az osztjákokéval már nem. Azaz, az egykori ugor egységen belül a vogulok elődei területileg a magyarok és az osztjákok elődei között éltek. Természetesen nem számolunk az ugor egység esetleg létezett más csoportjaival, holott ilyenek - a három fennmaradt ugor nyelv mellett lehettek, nyelvi adatokból azonban ezeket nem lehet rekonstruálni. Az ugor egységben csak a három jelenlegi ugor nyelv előzményével számolni persze mindenképpen a dolgok leegyszerűsítése. A finnugor egységből kiváló két nagyobb csoport, a finn-permiek és az ugorok elődei eltérő életkörülmények közé kerültek. A finn-permi népesség lényegében a hagyományos finnugor kori földműves-állattartó életmódot folytatta, amelynek főként a marha- és a sertéstartás volt a jellemzője. Az ezekkel kapcsolatos ismereteik folyamatosan bővültek, tehát a zsákmányolással társult földműves-állattartó életmód lassú, de töretlen átalakulását, fejlődését figyelhetjük meg, amelynek fontos jellemzője volt, hogy szinte teljesen erdős vidékekhez kötődött (a sertéstartás a korai állattartóknál - de még később is - szorosan kapcsolódott az erdei környezethez). Ugyanakkor a megtelepült életmód is állandósul, a házakat már többhelyiségesre építik, sőt kőkemencével fűtik (votják gur). Aháziiparok formáinak jelentős változásával is számolhatunk, tehát a finn-permi társadalom eléri a hagyományos paraszt 269
