Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Borcsa János: Állandóság és változás - Méliusz Józsefről
vers középpontjában a szabadság értelmezése, az egyéniség kibontakozásának új követelménye áll.9 A tárgyalt költői életmű egészének tehát nem egyik vagy másik avant- garde irányzatban van a helye megítélésem szerint, hanem e líra állandói és változói révén a modernség tágasabb és összetettebb körébe tartozik, s a rim- baud-i-whitman-i hagyományból táplálkozik. E hagyománytípus előbbi komponensére az elszabadult képzelet logikán túli, kötetlen áradása révén emlékeztet, a sejtetés helyett a megnevezést választva, mondhatni az antipoétika lehetőségét, utóbbira az egész és harmónia igényének fenntartásával és a versbeszéd ütemével. Az irodalmi hatást azonban - Hugo Friedrich fejtegetése nyomán - jelentős költők esetében nem passzív folyamatként fogjuk fel, ez tulajdonképpen egy affinitás következménye, amely ösztönzi, hogy konfirmálják és erősítsék meg saját művészi hajlamukat valamely előd művének úgymond frekventálásával.10 Egy Méliusz-vers szavai szerint: Jöttem nagy elődök, hű társak nyomán, hogy elválasszak-kössek én is. (Jákob létrája) Ismételjük, a Méliusz-líra a Rimbaud nevével fémjelzett, azaz a szabad formák alogikus líravonulatába illeszkedik, és nem a másikba, a Mallarmé- típusúba, amely az értelem és formák szigorát követi. A két tendencia között viszont - figyelmeztet Hugo Friedrich - csak a felszínen van ellentmondás, a pólusok közötti számos megegyezés a modern líra strukturális egységére emlékeztet.11 Mindkét vonulat hasonló szemlélet talajából nőtt ki, és poétikai törekvések tekintetében is közösséget mutatnak. A versnek mindenekelőtt önmaga törvényeit kell betöltenie. Emellett a forma iránti reflexív attitűd is mindkét vonulat esetében hangsúlyozottan van jelen. Sőt, betekintés nyílik az írói műhelyek úgymond titkaiba, ezáltal a művek köré szőtt misztikum szétfoszlik - ugyanakkor újak is szövődnek. Maguk az alkotók világítják meg a művek létrejöttének folyamatát azáltal, hogy például Méliusz az Aréna című verseskötetében* közreadja a poémák ún. munkafüzetéit, vagy amint a Horace Cockery „darabokra tört elégiái” létrejöttét egy olyan, a fikciót és imagi- nárius irodalomtörténeti tanulmányt ötvöző regényben, a Horace Cockery-Múzeumban írja meg**, amely szervesen kapcsolódik a nagyívű versciklushoz. _vV_ Méliusz költészete, mondottuk, a modern líra alapstruktúrája egy változatának tekintendő. Maga a költő is - úgy tűnik - tudatosan törekedett e struktúra érzékeltetésére, amikor félszázados lírai-költői életműve a közreadásakor, az 1984-ben megjelent Válogatott költemények*** megszerkesz* Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1967 ** Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983 *** Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984 253
