Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Mórocz Zsolt: A hely szelleme és a szellem helye (esszé)
MÓROCZ ZSOLT A hely szelleme és a szellem helye REGÖSÖK, IGRICEK, SZERZETESEK, POÉTÁK VAS VÁRMEGYÉBEN Érzelmes, érzékeny utazásra invitálom az Olvasót, olyan útra, amelynek célja az igazi poézis dicsérete. Vándorlásunk a térben behatárolt, ám az időben szinte végtelen lesz. A mítoszok tiszta vizeitől eljutunk majd elszennyezó'dött jelenünkig. Mielőtt azonban nekivágnánk, vegyük számba mi tekinthető irodalomnak? A vélemények megoszlanak: Horváth János az írásbeliséghez köti megjelenési formáját, míg mások - Toldy Ferenctől Nemeskürty Istvánig - helyet szorítanak az orális hagyománynak is. Miután a pogány honfoglalók örökségét a szájhagyomány tartotta fenn, mellőznünk kell a szigorú Horváth professzor tételét. Sem Vasban, sem másutt az országban nem bukkant elő irodalmi értékű alkotás rovásírással. A modem szövegkritika kimutatott ugyan a gestákból, krónikákból - mi több: latin nyelvű oklevelekből - egy hajdani eposzt, ennek töredékeit, ez azonban tárgyunk szempontjából édeskevés. Eleink hagyatékából Szent István buzgalma ellenére, aki az ispánok „állami” felügyelete alá rendelte a regösöket, egy jelentős emlék Vas vármegyében is fennmardt. A Dozmati regösének abba a viszonylag ritka fajtába sorolható, amelyik kérleli a szent királyt, hogy ne siessen a regösök elpusztítására. ,Ahol keletkezik egy ékes nagy út, Amellett keletkezik egy halastó-állás. Hej, regülejtem, regülejtem! Azt is fólfogá az apró sásocska, Arra is rászokik csudafiúszarvas. Hej, regülejtem, regülejtem! Noha kimennél uram, szent István király, Vadászni, madarászni, De ha nem találnál sem vadat, sem madarat, Hanem csak találnál csudafiúszarvast, Hej, regülejtem, regülejtem! 240
