Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Alexa Károly: Madách optimista? Vagy pesszimista? (esszé)

írtam, az elenyészőnél is kevesebb szakmai izgalmat keltve, s ezeket kíséreltem meg most rendezettebb formában bemutatni. Sepsey György barátom hathatós közreműködésével az adatok számítógépes elrendezésében és a táblák gusztusos megformálásában. Mi végre mindezt? Csupán ajánlatként, egy ötlet illusztrációja gyanánt, s nem valami abszolút hitelre törekvő adatsorként. A „nagyjábóli” hitelességben nem kételkedem, de a számszerű pontosságban annál inkább. Nem ellenőriztem az akkori számításokat, ez majd bárki könnyedén elvégezheti, ha a mű megjelenik számítógépes feldolgozásban. (Az idevágó munkálatok, úgy tudom, eléggé előrehaladottak. Nem szolgál éppen mentségemül, de némi kajánsággal megjegyzem, továbbra is teljes a zavar a mű szövegszerű hitelességét illetően. Mit tekintsünk a végső változatnak - még mindig eldöntetlen. A kéziratot? Az első vagy a második kiadást? Bene Kálmán kolléga kutatásai szerint csak a szövegteijedelem terén a következő számokkal kell szembenéznünk: 4080, 4131, 4138, 4141...)

Számítgatásaim, strigulázgatásaim teljesen jóhiszeműek voltak, de nem kellően átgondoltak. Mivel egy eldöntendő kérdésre kerestem a választ, önkénytelenül is sarkítottam a válogatásnál. Ha több a negatív szó, mint pozitív ellentéte, nos akkor a mű pesszimista és viszont... Nem igazán korrekt a szócsoportok bontása sem. Nem igazán tükröződik pl. a jelzők jelentésmódosító szerepe (mennyire más ironikusan az, hogy „felséges nép”, mint közvetlen jelentésben, a létezés szemantikája is, hogy megváltozik, ha így olvassuk: „arasznyi lét” stb.). Nem adnak számot számítgatásaim az esetleges jelentéshasadásokról (mennyire mást jelent a „lovag” szó a konstantinápolyi és a prágai színekben!). Feltétlenül külön kell választani a szerzői utasításokat a drámai textúrától, az előbbiek auktoriális, reflektáló, leíró és (enyhén) ítélkező jellege mennyire más, mint a főszöveg perszonális és (így áttételesen) minősítő hangoltsága (Gondoljunk arra, hogy nem ugyanazt kapjuk, ha a művet, a szöveget betűról-betűre olvassuk, mintha színpadon megjelenítve látjuk..). Külön-külön volnának elemzendők a szereplők, a nekik juttatott szövegterjedelem függvényében. Túl nagy teret kapott a lélektaniság és a szocializáció a szóválogatásban. Stb., stb., stb.

Azonban, s mindennek ellenére... Bár nem akarom a magam megfejtéseit senkire ráerőszakolni, azért mi is a több, a remény vagy a kétség? Győzelem vagy bukás? Ifjú vagy öreg? S ennek a magyar ügyekkel oly provokatívan nem foglalkozó műnek a szóhasználatában hogyan is aránylik egymáshoz nemzet és az állam? Ki mond nótát és ki említ dalt? És a hasonló jelentésű szavak használata? Mondja-e a népet csőcseléknek Párizsban? Mi a meghatározóbb: szabadság vagy végzet, idegenség vagy otthon? Mit kezdjen a romantikusan istenülni vágyó ember az efféle megjelölésekkel: féreg, báb, salak, por? Melyik színben uralkodik a (kétségbeesett) tudomány, s melyikben az értékek legtöbbje - ezek: szabadság, nagyság, hon és nép (együtt!), polgár...

Lehet, hogy itt is, ebben is Aranynak volt igaza?

Alsósztregován, 1996. október 5-én

239