Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Kiss Anna: A gólyák az angyalokkal repülnek (játék)
házadba is tetőn át néz be a hold! Süvöltő gyerekekkel kínlódom, egy ki tudja kifélével, ki tán épp Barabbás névre hallgat! Ráadásnak Ő is nyakamra jött. (a Sátán) S ha békén nem hagytál szokott helyemen, hát mostmár ne szólj le! Ne vizsgáztass, segíts! (A vízözön) (máris a zivatar hangjai, fészekből, ruhából, nagy levélből rögtönzött oltalom, meg a szakadt ernyő) TANÍTÓ (kerékpáron át a színen, majdnem elüti a Feketeingest, F. párja utánanéz. Hosszan.) Hazaengedték a foglyokat! (zavar, kiabálás, mindenki a kerékpár után, a biblia a kálváriakereszt alatt marad az almával. És Veronika. Kendője nagy sátrában. Görgeti tenyerében az almát, szárán hintálja. Az egész falu be a díszlet fedezékébe, a plébános is közéjük lép a kötőfékkel) T. HÚGA (7e-fel járkál) Jaj, istenem, istenem. Jaj, istenem. (a többiek szinte maguk közé falazzák) BOLOND (lelkendezve be) Már Vendel oszlopánál jönnek! GYEREKEK „A vizek pedig áradnak,és a bárka jár vala a víz színén, s a hetedik hónapban, a hónap tizenkettedik napján megfeneklett az Ararát hegyén.” (papírhajó a színpaddeszkára) FÉRFIAK „És mondá az Úr az ő szívében: nem átkozom meg többé a földet az emberért, és többé nem vesztem el, az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s lesz jele a szövetségnek köztem és a föld között.” NŐK „És lészen, hogy mikor felhővel borítom a földet, meglátszik az ív a felhőben, és megemlékezem az én szövetségemről...” (elvonuló mozgás, forgó szivárvány-jelenés a kálváriakereszt mögötti térből) T. HÚGA (a női kórusból) „... térj énhozz ám, mert megváltottalak!!!” 172
