Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Kiss Anna: A gólyák az angyalokkal repülnek (játék)
VERONIKA (dobálja föl az almát) „Ég szülte földet, föld szülte fáját, fája szülte ágát, ága szülte bimbaját, bimbaja szülte virágát, virága szülte Szent Annát! Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte Krisztus Urunkat, világ megváltóját”!!! (a hadifoglyok a színre, nagy fél- reköszönések) I. FOGOLY (falovacska-ajándékkal) Ez sem, az sem, melyik az én fiam? (amelyik az anyja mögé bújt) (a tanítóék összetartó nagy családja összeölelkezve) T. ANYJA Jaj, Szűzanyánk! Nagy Oltalmú Felség! Áldott légy! Jaj. II. FOGOLY (a feleségének, T. húgának) Mostmár ne sírj, élek, és felgyűjtöm a világ szénáját is! Csak ott ügyetlenkedj mellettem! Élek. Lekerül a bölcső a padlásról. ÖREGASSZONY Az nem a te bátyád, Veronika! (sokan vártak hiába, a cigánygyerekek apja se jött meg, valakit annak vélnek, s aki beszélni szokott, meghúzza a kabátja ujját) CIGÁNYGYEREK Édesapám. (de az már a maga kislányát tartja magasba. Ok meg egymás rongyát fogva ide-oda, a plébánost nagyon feldúlja a kálváriájuk. A bolond csalja ki őket a színről) BOLOND Aki utolér, angyal! A többi gólya! (egy nő ül a sarkain, fejét, egész magát nagy, zsidóhímzett kendővel borítja le, két mécsest tesz ki maga elé, meggyújtja) PLÉBÁNOS Mindig kerül epe a mézbe, hát mennyi van még belőle?! (a Sátán oldalpillantása, a nő dünnyögő, sírásféle hangjai) Jaj, Uram! (közben mindenki el csoportokban, csak a nő a mécsekkel, ő, a tanító, T. öccse a színen, s még öt fiútestvérük. Anyjuk kendőn mosdótál vizet hoz be, mossa fia lábát, fagykenőccsel keni, a többiek kívül a szertartásos mozdulatokon. A Sátán, aki mindig ott van valahol a háttérben, tikitaki golyókat próbál ki, halkan megindítja) 173
