Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Bohár András: Céltalan gondolkodás avagy az örök jelen kábulat

dulópontként jelentkezik Szentkuthy szövegeiben. Azonban a végtelen, egyetlen és zérus gondolat, amely egyaránt fontos az „irodalmi” és „tudományos” szerkezet kimunkálásakor, lehetővé teszi a hagyományos művészi kompozíciótól való eltávolodást. Ez magával hozhatja, hogy olyan fogalmak mint, epika, haladás kikerüljenek a szövegezó'désekből, s csupán a lét semlegességére koncentráljunk. Ennek a mozzanatnak Szentkuthynál minden esetben megvan a transzcendens viszonyítási pontja. így a NON-fikciók, szeretet relációk végső' soron egy természetes és sajátos ontológiai-teológiát körvonalaznak: „...az Isten önmagával küzd az evangéliumban, nem a bűnöktől váltja meg az embert, hanem sokkal mélyebbről induló és ható változást tesz: egyszerűen a teremtést revideálja, és így önmagát teremti újjá végtelen csalódásából.”

A Szentkuthy-féle narrációkhoz kapcsolható bölcseleti és hittudományi applikációk, mint láttuk a Narcisszusz-regényben, olyan továbbgondolásra sarkalló kérdéseket vetnek föl, amelyek mind ittlétünk „örök jelen kábulatát” és céltalan gondolkodását explicitté tehetik, mind a vonatkozási rendszer rajtunk túlmutató érvényességére is ráirányíthatják figyelmünket.

Folyóiratunk 1997. évi számainak megjelentetéséhez a Nemzeti Kulturális Alap és a József Attila Alapítvány anyagi támogatást nyújt.

1345